Hobbiként kezdte, és egyre jobb eredményeket ér el amatőr golfozóként Szabó Krisztián. A győri startup-rendezvények elindítója egyik amerikai útja során ismerkedett meg a sportággal, amelyet azóta is népszerűsít, ahol és amikor csak teheti. Azt mondja, tévedés, hogy a golf nem jelent fizikai igénybevételt, és azzal sem ért egyet, hogy különösen költséges tevékenység.

Először egy amerikai konferencián volt szerencsém kipróbálni a golfot, egy top kategóriába tartozó pályán. Teljesen rossz fogással, testtartással álltam a labda mellé, ezt nemcsak én éreztem így, hanem látszott is, mert odajött hozzám egy srác, és mutatta, hogy hogyan fogjam az ütőt, hogyan lendítsek. Sokadik próbálkozásra tudtam ütni egy nagyjából százmétereset, és azóta szinte nem is tudom letenni. Amint hazaértem, kerestem a lehetőséget, hogy hol lehet játszani. A magyar sportági szövetségnek van egy „Tanulj meg golfozni” elnevezésű programja, jelképes áron végezhető ez el, hármas csoportokban. Tíz óra elméletet és tíz óra gyakorlatot tartalmaz. Feleségemmel és édesapámmal beiratkoztam“ – beszél a kezdeti lépésekről Krisztián, aki korábban is kitartóan sportolt, a hosszútávfutás is a kedvencei közé tartozott. Még ilyen előzményekkel is azt mondja, a golf nem csak pusztán séta a természetben.

„Állóképességet is igényel. Csak a filmekben látjuk azt, hogy a játékosok golfautóval járnak, de ez a pályákon valójában nem így történik, itt mindenki sétál alkalmanként 8-10 kilométert. Ez önmagában is tetszik. A másik vonzó dolog benne számomra az, hogy hihetetlen koncentrációt igényel, úgy tartják, hogy ilyen szempontból a rúdugrás után ez a második legnehezebb sport. Teljesen otthon kell hagyni minden problémát, csak az ütésre kell figyelni, apró dolgokon múlik a siker, könnyű hibázni, és bizony sokszor sérül az egó.”

Egy versenygolfpálya általában 18 szakaszból áll. Az alapszabály, hogy aki ezt a legkevesebb ütésből teljesíti, nyer, és hogy mindig onnan kell továbbütni a labdát, ahova esik. Ez így egyszerűnek tűnik, eredményeket elérni viszont annál nehezebb.

„Kevesen alkalmasak arra, hogy versenyzők legyenek. Mivel csak a tévében látjuk a világelithez tartozó profikat, rögtön hozzájuk hasonlítjuk magunkat. Egy-egy pályát úgy terveznek meg, hogy 70-72 ütésből teljesítik a legjobbak. Ez a szám be is ég a tudatunkba, mert ezt közvetíti a média. Amikor meglett a pályaengedélyem és először kimentem egyedül, sikerült az egészet 147 ütésből megcsinálni. Elkeserítő volt, de azt mondtam magamnak, hogy ennél tudok jobbat. És azóta a saját számomat próbálom folyamatosan levinni, amennyire csak tudom.”

Magyarországon még mindig többnyire elitista, sznob sportként beszélnek a golfról, holott Amerikában egyes felmérések szerint többen játsszák, mint a teniszt. Arra, hogy valóban sokba kerül-e a golfozás, egyértelmű választ ad Krisztián.

„Úgy gondolom, hogy kezdőként nem drága sport, a horgászat jóval több pénzt visz el. Az én ütőszettem használtan került hozzám, és nagyon olcsó volt, egy éves golfklubtagság kétszázezer forint körül van, ami korlátlan játéklehetőséget biztosít. Azt gondolom, hogy ezeket figyelembe véve egyáltalán nem elitsport, talán az időigénye miatt lehetne ezt a jelzőt ráaggatni. El lehet kezdeni egy-két ütővel is, nem ezen múlik, hogy jók leszünk-e. Volt, hogy öt ütővel indultam versenyen és ugyanazokat az eredményeket el tudtam érni, amit egy teljes profi szettel. Sajnos profi golfozónk nem nagyon van, kevés a pályánk is a környező országokhoz képest, remélem, ebben tudunk majd előrébb lépni.”