Győrújfalu hivatalos közösségi oldalán osztotta meg Nagy Imre Attila azt a bejegyzést, mely szerint a település több utcájából is jelezték a lakók: hatalmas pókok okoztak riadalmat. A posztból kiderült, szongáriai cselőpókokról van szó.

Képet is mellékelt Nagy Imre Attila polgármester a poszt mellé, amelyen egy dunsztosüvegbe zárt hívatlan vendég látható, nevezetesen a kicsit sem barátságos külsejű szongáriai cselőpók. A polgármester megjegyzi, hogy nem csak a Kölcsey Ferenc és a Hársfa utcában, hanem bizony náluk, az Ady Endre utcában is megjelentek a meglehetősen nagy, szőrös pókok.

„Ő a szongáriai cselőpók, aki méretes, nem túl szép, ráadásul szőrös megjelenésével a hölgyekből különösen érdekes reakciókat képes kiváltani. Fontos megjegyezni, hogy a pókok nem keresik az ember közelségét, nem támadnak ránk, félnek tőlünk. A túlélési ösztönükből adódóan kizárólag csak akkor csípnek meg bennünket, ha megfogjuk, szorongatjuk, markolásszuk őket.” – írja a Facebook bejegyzésben a polgármester, majd a Wikipédiát idézi:

„A szongáriai cselőpók (Lycosa singoriensis) az ízeltlábúak törzsébe, a pókszabásúak osztályába, a farkaspókfélék (Lycosidae) családjába tartozó, Magyarországon védett pókfaj. A nála kisebb pokoli cselőpók (Geolycosa vultuosa) rokona. Elsődlegesen a szikes pusztákon, valamint az ezekkel szegélyes kötöttebb homoktalajokon él. Hazánk területén főként az Alföld homokos, szikes vidékein él függőleges lyukakban. Testhossza akár 4 cm is lehet, viszont lábait kiterjesztve akár a 10 cm-es átmérőt is elérheti. Méltán nevezte Kolosváry Gábor 1931-ben a Természet című folyóiratban a „mi madárpókunknak”. Mérete miatt gyakran össze is tévesztik a madárpókokkal, noha kisebb, mint egy átlagos madárpók. Színe általában barna, szürke, illetve ezek különféle árnyalatai, esetenként narancs-barna. Hatalmas csáprágójának színe világos- vagy sötét barna, alsó és felső része fekete.

A szongáriai cselőpók éjszaka és nappal is aktív, de inkább csak alkonyatkor merészkedik elő vadászni. Földbe fúrt, 30–40 cm mély, függőleges üregekben él, melynek falát hálójával erősíti meg. Rendszerint ebben az üregben figyel, és áldozatát hirtelen rohammal kapja el. Peterakás után előfordulhat, hogy a járat bejáratát lezárja utódainak védelme érdekében.

A szongárai cselőpók marása a lódarázs csípéséhez hasonlóan kellemetlen. A marást követően rövid időn belül émelygés és heves szívdobogás jelentkezhet. A mérgében, amely különböző fehérjék keveréke, a szívösszehúzódások erejét fokozó vegyület is található.

Fontos, hogy a hazai pókfajok egyike sem veszélyes az emberre, ugyanakkor hasznos rovarpusztítók, ezért inkább védeni szükséges őket, mint bántani.

Azt már mi tesszük hozzá, hogy mivel védett állatról van szó, a természetvédelmi értéke 5000 forint. Kérünk mindenkit tehát, ha találkozik ezzel a cseppet sem megnyerő külsejű pókkal, ne bántsa, jobban fél ő tőlünk, mint mi tőle… Sikítani persze ér, legalább gyorsabban elszelel…