"Na, kis erőset tegyél bele fiam!" Ez a felszólítás gyakori mondat a vasárnapi ebédek mellett, hiszen minden valamire való magyar háztartásban biztosan megtalálható az a bizonyos paprikakrém, ami hol bolti verziójában, hol házi tuti recept alapján fakasztja könnyre a fogyasztóit.

Persze akadnak aztán olyanok, akiknek ez csupán a belépő szint, és sokkal tovább fejlesztik a csípős íz iránti rajongásukat. Pontosan őket várják most szombaton, október 22-én, a II. Lángoló Harapások című chilievő versenyre.

Gyanúsan gömbölyödött annak a vászonszatyornak az alja, amivel lelkesen besétáltak vendégeink a Győr+Reggeli stúdiójába. Kollégáink érezték, hogy itt valami történni fog, és a szavuk nem csak a téma, hanem a kóstolandó paprikák hatására is többször elakad majd.

Dönci, mint rutinos versenyző mesélt elsőként az élményeiről. A világ legerősebb paprikáit is legyűrve, már több európa-, és világbajnokságon is bizonyította rátermettségét. Sipi és Peti egyszerű műkedvelőként csöppentek bele a chili csípős világába, de valamiért őket is magával ragadta az édesen maró érzés, ami ilyenkor hosszú percekig, olykor óráig az ember szájában, és gyomrában marad.

Az erősséget ezen a szinten már a Scoville-skála méri. Ez a kapszaicin relatív mennyiségét jelzi. 

Aki már valaha kóstolt csípős ételt, biztosan próbálkozott pár trükkel a fájdalom enyhítése érdekében. Vendégeinktől megtudtuk, igazi megoldás sajnos nem létezik. A közhiedelemmel ellentétben a tej csupán a szánkban tartás alatt segít, a víz pedig teljes mértékben tiltólistás, ha kínoz bennünket az égető érzés. A titok a türelem, és a remény, hogy előbb utóbb csitul a fájdalom, elmúlik a hasizmunkban jelentkező görcsös érzés, és nem marad más, csak a finom, olykor gyümölcsök, zamatos utóíz, amit a paprikák elfogyasztása okoz. Mint a szerelmi bánat, majd az idő megoldja – fogalmaztak vendégeink.

Az október 22-i versenyre az ország minden pontjáról várnak indulókat és érdeklődőket, a szervezőktől megtudtuk, hogy már most sokan jelentkeztek, de azért egy két szabad hely még akad a bátraknak.

Hogy kollégáink, Bajzát Zsuzsi és Nagy Roland mennyire voltak merészek, azt visszahallgathatják az alábbi linkre kattintva.