Kolléganőnk, P. Csapucha Adrienn jegyzete.

Soha nem voltam mintadiák, igaz, a lázadók közé sem tartoztam. Pedig magamban sokszor nagyon lázadtam. Például akkor, amikor a nyári szünetre kiadták a kötelező olvasmányokat. Írom mindezt úgy, hogy nem mellesleg imádom az irodalmat. De ott volt, ott lapult benne a mágikus szó: KÖTELEZŐ! Faltam a könyveket, a tiniregényeket, és a nagy klasszikusokat, A szépfiút, A kaméliás hölgyet állandóan fellapoztam. Az olvasás szeretetét apukámtól örököltem, ha lehet egyáltalán örökölni az ilyesfajta szenvedélyeket. Persze lehet, hogy inkább az motivált, hogy láttam, édesapám hogyan halmozza a köteteket, hogyan roskadoznak a kötetektől a polcok a szekrényben. Idő közben felnőttem, s bár az összes méltatlanul mellőzött sulis olvasmánynak tudtam a történetét, évekkel később újra kezembe vettem őket. Egészen megszerettem mindegyiket. Ezért is biztatok minden fiatalt arra, hogy adjatok esélyt a kötelezőknek, ne feladatként, sokkal inkább szórakozásként tekintsetek az olvasásra, hisz ez is, mint az életben annyi minden, fejben dől el. Mellette persze szabaduljatok ki a kötöttségekből, barangoljatok a könyvtárakban és a könyvesboltokban, hisz a kincsek ott lapulnak, csak meg kell találni a stílusunkat, amiben akár a XXI. Győri Könyvszalon is segítségünkre lehet, izgalmas kínálatával, programjaival és a meghívott kortárs szerzők megismerésével.