Példaértékű az a kapcsolat, amit Sík Sándor önkormányzati képviselő és lánya, Sík Frida, a Győri Nemzeti Színház művésze ápol. Örömben és bánatban is osztoznak, adventkor pedig közösen készülnek az év legszebb időszakára. A családi fészekben nagy a nyüzsgés karácsonykor, de ezt egyikük sem bánja, hiszen számukra a nagycsalád a legszebb ajándék.

A csodálatos, győri adventi forgatag sűrűjében, egymásba karolva sétálgatott apa és lánya. Áradt belőlük a szeretet és a harmónia, és ez nem csak ilyenkor, advent idején jellemző a kapcsolatukra. Amikor csak tehetik, együtt vannak, a család többi tagjával kiegészülve, hisz náluk a nagycsalád szent és sérthetetlen, csakúgy, ahogy a hagyományok ápolása is fontos szerepet kap az életükben.

„Szüleim olyan példát mutattak nekem, amit büszkén átadhattam a gyerekeimnek. Kis srácként izgatottan vártam a karácsonyt, nálunk még a fenyőfán gyertyák égtek, ami azóta persze változott, de a fehér fények elkísérnek, hiszen a tisztaságot, a meghittséget árasztják az ünnepekben. De a csengettyű is elengedhetetlen kelléke az összejöveteleinknek” – mondta az állatorvosként is elismert szakember.

„Bár már elköltöztem otthonról és saját családot alapítottam, mégis fontos, hogy mindennapi kapcsolatban legyek apuval. A legnagyobb bizalmasom, ha valami történik velem, azonnal őt hívom” – folytatta Frida, aki azt is elárulta, hogy édesapja ragaszkodik hozzá, hogy szenteste ő és a párja fogadja a családot, finom falatokkal, és abban a szeretetben, amit csak egy szülő nyújthat.

„Idén először karácsonyozunk a nagymamám nélkül, aki 95 éves korában itt hagyott bennünket. A szeretet, az összetartozás jellemző a családunkra, az ünnepekben sokat énekelünk együtt, és abból sem engedünk, hogy addig nincs ajándékbontogatás, míg a csillagszóró nem kerül fel a fa tetejére. Ez is a mamától indult, ahogy az is, hogy hozott magával egy verset, amit aztán nekem kellett elszavalnom” – emlékezett vissza az elmúlt karácsonyokra a színésznő. Ahogy a családi fészekben összejön a Sík família apraja-nagyja, úgy kerülnek fel az asztalra a tradicionális fogások. „Szenteste halat eszünk, mindig van halászlé is, de apu isteni ráklevesét is muszáj megemlíteni” – tette hozzá a teátrum művésze.