A Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Karának hagyományos ünnepségén az 1954-ben, 1959-ben és 1969-ben végzett pedagógusok vehették át a hétvégén emlékdiplomájukat. Az elmúlt tanévben 103 díszoklevél kérelem érkezett az intézménybe. A Dr. Barsi Ernő díszteremben tartott ünnepségen harminc jubiláló, idős pedagógust köszönthettek.

A fennállásának hetvenedik évfordulóját ünneplő Győri Pedagógus Énekkar műsora nyitotta meg az emlékdiploma-átadó ünnepséget az Apáczai Csere János Karon. A kórus alapító karnagya, Fodor Kálmán a Tanítóképző Főiskola tanáraként hallgatókból és az Ének-Zene Tanszék tanáraiból toborozta anno az együttest. Első műsorukat a tanítóképző falai között adták. Katona Tibor karnagy vezényletével az énekkar fejlődése azóta is töretlen.

„Legyenek büszkék a tanítóként eltöltött sok évtizedre. Valamennyi tanítványuk nevében köszönöm önöknek, hogy nehéz, de szép pályájukkal a magyar tanítóság becsületét öregbítették. A sors igazságtalanságait soha nem a diákjaikon kérték számon, mindig személyes példájukkal adtak hitet, bizalmat nekik. Kívánom, hogy jó egészségben, tiszteletben, méltó körülmények között élvezhessék a megérdemelt pihenést” – mondta köszöntőjében dr. Pongrácz Attila dékán.

Neubauer Balázs, a Pedagógusok Szakszervezetének megyei elnöke arról beszélt, hogy jövőt csak az tud építeni, aki önmagában is hisz, önmagát is értékesnek tudja látni és láttatni. Boldog gyereket csak boldog nevelő, boldog oktató tud képezni.

„A pedagógus a nemzet lámpása. Szeretnénk, hogy még sokáig fénylően világítsanak, segítsék tanácsaikkal a fiatalabb pedagógusokat”

– mondta a szakszervezeti vezető, jó egészséget és magas nyugdíjat kívánva az emlékdiplomás pedagógusoknak.

Az ötven éve végzett tanítók nevében Margitics Miklósné Bibók Júlia köszöntette az ünnepség részvevőit. „Mindannyian úgy éltük át ezt a fél évszázadot, hogy jót akartunk, szép dolgokat tettünk, érdemes volt” – hangsúlyozta, és időutazásra invitálta hallgatóságát, amikor is 1966-ban negyvenhat elsőéves tele öntudattal gyülekezett a tanévnyitóra. Elmondta, hogy tanáraiktól olyan értékeket kaptak, mint empátia, segíteni akarás, áldozatvállalás, és szívükbe vésték, hogy a szeretet sugárzása  fontosabb az ismeretek átadásánál is. A tanítóképzős országjárásokra alapozva jól elő tudták készíteni a későbbi osztálykirándulásokat, és szép emlék marad a Gyakorló-iskolában töltött idő is. Azoknak, pedig, akik most kezdik a pályát, K. László Szilvia „Tarisznyába való vers” című költeményét idézte: „Ha megtanulsz mosolyogni,/ észreveszed, ami szép,/ rádöbbensz majd, amit te adsz,/ mások azt nyújtják feléd.”

Hogy ez mennyire így van, a Gyakorló-iskola kisdiákjainak szívből jövő, és szívhez szóló, kedves műsora igazolta az ünnepség végén. A kicsik hosszan visszhangzó tapsot kaptak megható műsorukért az emlékdiplomás tanítóktól, akárcsak a pedagógus kórus a záró énekszámokért.  

Nyerges Csaba