Antiochiában, a szír-török határ mentén a földrengés pusztításának súlyos, gyakran életveszélyes sérültjeit kollégáival együtt menti a győri dr. Pellek Sándor orvos-ezredes. A magyar kontingens tagjaként a Hunor csapattal és a TEK munkatársaival együtt utazott a szinte teljesen elpusztított, felbolydult török városba, amelyet egykoron a Kelet-Hercegnőjének neveztek. Az Afganisztánban már három alkalommal is tartós szolgálatot teljesítő, a térséget jól ismerő főorvost telefonon értük utol.

Katonai rendtartásban élő győri mellkassebész vagyok – mondta dr. Pellek Sándor. – Délután egykor szóltak a munkahelyemen, hogy ötkor a gyorsszolgálati sebészcsapat tagjaként indulok Törökországba. Szerencsés ember vagyok, mert már sok esetben nyújthattam segítséget harctéri doktorként a világ különböző tájain. Afganisztánban például leprásokkal is éltem, őket gyógyítottam. Nagy adománya az életnek, hogy nekem nem jelentkeznem kell, hanem választanak a feladatra. Számomra ez érték.

Igen, de ez azt jelenti, hogy örök bizonytalanságban él. Bármikor riaszthatják.

A világon egyetlen állandóság van, a folyamatos változás. Ezzel kell megbarátkozni.

Mit látott, tapasztalt Anctiochiában, amikor megérkeztek?

Ez egy 1,6 millió lakosú város volt, amit szinte eltörölt a földrengés a Föld színéről. Rendezetlen káoszt érzékeltem. Az ember okozta katasztrófák rendezett káoszok, a természeti katasztrófák rendezetlenek, kiszámíthatatlanok.

Mikor rengett a Föld utoljára a városban?

Egy órája. Amióta kinn vagyok, már kétszer is.

Hol laknak, hol rendezték be a tábori rendelőt, az ellátóhelyet?

A TEK profi módon, gyorsan felállította a tábori infrastruktúrát, és sátorban kialakított alkalmi rendelőkben gyógyítunk. Itt főleg a tudásunkra, tapasztalatunkra hagyatkozunk, nyilván nincsenek egy kórházhoz mérhető műszereink. Az egyik kolléga tűt kért a sebvarráshoz, steril tűt nyújtottak neki, de nem fertőtlenített fogóval. Gondoltunk rá, hogy mi Semmelweis országából jöttünk, de mindegy, azzal kell dolgozni, ami van.

Hány órás ügyeletet látnak el az orvosok?

Természetesen a nap 24 órájában gyógyítunk, de bemegyünk az összedőlt házak törmelékhalmazaiba is, segítjük kimenteni az ott rekedt, sérült embereket. A városban volt két nagy kórház, mindkettő összedőlt. El lehet képzelni, mennyi munka hárul ránk.

Sok ember lehet még a romok alatt?

Ha összedől egy nagy, emeletes épület, akkor a törmelékek között légbuborékok keletkezhetnek. Ezekben meleg van és oxigén. Itt egy ideig túl lehet élni a katasztrófát, ezért nem szabad föladni a kutatást. Az egész városban éjjel-nappal nagy robajjal dolgoznak a kőtörők. Nagyon hideg van, az otthon nélkül maradt emberek az utcákon tüzet raknak, hogy ne fagyjanak meg. Égetnek mindent, ami a kezük ügyébe kerül.

Legutóbb Önök kit mentettek meg?

Egy egyéves kislányt sikerült visszaadnunk az életnek.

Ön Magyarországon a budapesti honvéd kórház vezető mellkassebésze, traumatológus. E képzettségein túl gondolom más orvosi szakmához tartozó sebesüléseket is el kell látnia.

Természetesen. Itt nem traumatológusok vagyunk, hanem orvosok. Azt a sérülést gyógyítjuk, amit kell. Hoznak be kisgyereket, idős embereket, nőket, férfiakat. Itt győznie kell az intuíció erejének az európai gyógyítási normák felett, csak akkor lehetünk sikeresek. Emellett folyamatosan sugároznunk kell az emberi civilizáció hitét. Lelki gondokkal nem tudunk foglalkozni, de a gyógyítás biztonsága, empátiája megnyugtatóan hat az emberekre. Ez nem egy könnyű műfaj…

Kapcsolatban állnak, kommunikálnak a helyi emberekkel?

Hogyne, beszélgetünk velük. Szót értünk. Sok a szír család, ezen a vidéken. Főleg európai személyiségű művelt muszlimok élnek itt. Az előbb éppen gyrost hoztak nekünk, banánt, kávét, teát is mindig kapunk tőlük. Hálásak a munkánkért.

Meddig maradnak Törökországban?

Azt nem tudom, és nyilván nem én döntök róla. Feladat van rengeteg.

Ha van némi ideje, amikor másra is gondolhat a mentésen, munkán kívül, milyen gondolatok forognak a fejében?

Az, hogy a modern értékeink, amelyek között a világ nagy részén élünk, pillanatok alatt megsemmisülhetnek. Egy hirtelen kialakult történelmi vagy természeti helyzetben a jólétből villámgyorsan a nyomorba, a kiszolgáltatottságba kerülhetünk. Becsüljük meg a morális, civilizációs értékeinket. Azokon pedig segítsünk, akik ilyen tragédiákat élnek át.