A Győri Művészeti és Fesztiválközpont zenetörténeti sétára invitálta a városnézés szerelmeseit. Bősze Ádám zenetörténész előadássorozatának megszokott helyszíne a Zichy-palota, most azonban sikerült őt lehozni a színpadról és városunk sétálóutcáiba csábítani. A különös helyzet egy oldottabb hangulatot idézett elő – a közönség és előadó viszonyát egy baráti beszélgetéssé finomította a séta.

A délelőtti és délutáni turnusra osztott csapat mintegy száz főt számlált, a Baross úti találkozóponton a Fűszeres forró teával és forralt borral látta el a résztvevőket.

A séta minden állomása egy-egy zenetörténetileg jelentős helyszín volt. Városunkat járva, akár hivatali ügyintézés, akár egy séta keretein belül nem gondolnánk, milyen értékek között járunk.

A Vaskakas Bábszínház épületén elhelyezett tábla állít emléket Bartók utolsó győri koncertjének. Bősze Ádám párhuzamot vont Kocsis Zoltánnal, aki utolsó koncertjét épp Győrben adta. Az alkotók teljes életüket – Bartók még élete szerelmét is – a művészetnek áldozták. A zene iránti alázat, ez a szigorú attitűd adta azt a stabil hátteret, amely a zenetörténet halhatatlanjai közé emelte mindkettőjüket. A város vasárnapi alapzaját megtörve Bartók Allegro Barbaroját hallgatták meg a résztvevők.

A csapat ezután az Apáca utcai Orsolyita rendházhoz indult. A rend a kevesebb lehetőséggel rendelkezők oktatását tűzte ki fő céljául. A rendházak fa ajtaja mögötti kis szekrényekbe helyeztek el olyan kisgyermekeket, akik a sokadik gyermekként, vagy egy nem kívánt terhességből érkeztek a családba. Őket a szerzetesek felnevelték, „megőrizték” – innen ered a mai konzervatórium (conservatorie=megőrzés) szó.

Az Apáca utca 5-ös számú háza Richter János születési helye. Az egykori Városháza, majd a successorok kijelölt lakóhelye állít emléket a város zenei szempontból leginkább jelentős szülöttjének. Richter János édesapja, Antal pályázta meg ezt a pozíciót. Ez mutatja, hogy Győr akkoriban milyen jól prosperáló város volt. Ő volt az, aki az akkori polgári rétegnél divatba hozta a hangversenyeket, és a férfi dalegyletet is megalapította. Zenei örökségét Richter János tovább vitte, a Győri Filharmonikus Zenekar máig hűen kezeli emlékét nem csak a nevét viselő hangversenyteremmel, de bérletsorozatával is.

A Frigyláda szobor történetét egy kedves vendég mesélte el. A bűnös életű katona történetén túl Bősze Ádám emlékeztetett arra, hogy az urat az angyalok énekkel és tánccal dicsőítették, szemben a mai, nyomottabb hangulatú szentmisékkel.

A Káptalandomb után a csapat a Radó-szigeti zenepavilonban fejezte be a túrát. A XVI. századi Angliában divat volt olyan szabadtéri zenejátszó helyeket kialakítani, ahol kikapcsolódásként tánczenét játszottak. A győri zenepavilon mérete ideális a kisebb zenekaroknak is. A Fesztiválközpont törekvései közé tartozik újra megtölteni élettel ezt a különös miliővel rendelkező helyszínt.

A bő másfél órás séta igazi időutazás volt, és bebizonyította azt, hogy nagyon jó néha turistának lenni a saját városunkban.