Mondom, a második polcon van, a fehér porcelánnyulak mögött. Nem hattyú. papagáj! Már hogy ne lenne ott! Ha megtaláltad, azonnal robogj ki vele a régiségvásárra. Itt nézelődik a polgármester, biztos megveszi.

A 25 éves győri régiségvásáron hallom ezt az elfojtott telefonbeszélgetést, az egyik porcelánárus azonnal üzletet látott a polgármester szívügyében. Hiába, jó az, ha egy budapesti kereskedő ismeri a lehetséges győri vevői igényeit, akkor is, ha éppen Budapestről érkezett a vásárra. Hiába tüsténkedett azonban, egy másik porcelánárus megelőzte. Egy papagájos bonboniert adott el négyezerért a sokfélre régiség iránt érdeklődő dr. Dézsi Csaba Andrásnak.

Pedig, ahogy belépett a kapun, fogadkozott: Addig nem veszek mást, míg nem találok egy húsklopfolót. A feleségem úgy engedett el, hogy ne vásároljak össze -vissza mindent, hanem keressek neki egy húskopfolót, mert az otthoninak reggel eltörött a nyele. 

Körülnézek a piacon. Kitört a tavasz, legalább hatvan-hetven árus pakolt ki. Szinte minden kapható itt, a régi iskolai tintásüvegtől, a szocializmus fontos embereinek járó piros telefonig, a benzineskannától a töltényhüvelyig. Érmek, könyvek, bakelitlemezek, színes plakátok százai kelletik magukat. A férfiak a háborús relikviákat, kardokat keresik, nagyon népszerű Nagy-Magyarország falra akasztható iskolai térképe, de van ékszer, festmény, régi ruha, rézmozsár, szőnyeg és utazóbőrönd, vérvörösre festett, ember nagyságú Lenin mellszobor, tulajdonosa szerint Marton László szobrászművész alkotása. Aztán osztrák és francia ezüst cukortartók, egykori ágyúlövedékek, diafilmek szódásüvegek, szerszámok, autómodellek, katonasapkák, hajdani utcanévtáblák.

Gergely István győri antikváriusnál végre egy erdélyi húsklopfolót is talál a polgármester. Meglát ott egy 1848-as kilőtt ágyúgolyót, azt is megveszi. Ettől kezdve nyugodtabban nézelődik, sokan megállítják, köszöntik, a sokszáz látogató jelentős része egyébként – ha csak látásból is – ismeri egymást. Megmutatják ismerőseiknek napi szerzeményüket.

Én festményeket nézegetek, a kereskedő potenciális vásárlót lát bennem, rögtön rám is száll. A földön nagyméretű, elnagyolt kép Aba Novák felirattal, egy másik festmény állítólag Schönberger Armand munkája, aztán Scheiber Hugó jellegzetes motívumai is felbukkannak a kerítésnek támasztott alkotáson. Messziről látszik, hogy elég gyenge hamisítványok.

Mennyibe kerülnek? – kérdezem.

Az Aba Novák nyolcvan, a Schönberger is nyolcvan, a Scheiber hetven, de ha mind a hármat elviszi összesen kétszázért odaadom őket.

De hát mindegyik hamis – ellenkezem. 

Én is egy kereskedőtől vettem, megbízható ember, higgye el, hogy ezek igaziak. Nézzen rá ezekre a Vasarelykre. Ezeket Pécsen, a világhírű művész egyik rokonától vásároltam – bizonygatja.

Azok legalább vállaltan lenyomatok – bólintok rá.

Van ötféle, nézze már, Marylin Monroe, gyere szívecském, ide az első sorba, szebb vagy minta a zebrák. Na egy Vasarely negyvenöt, magának 30-ért megszámítom, oké?

Sajnos nem – tiltakozom.

Na, Aba Novák és Schönberger, a kettő együtt száz, és választhat hozzá húszért egy Vasarelyt. Látja, Marylin Monroe már magra is mosolygott.

Majd visszanézek – menekülök.

Néz vissza a rossebet, ismerem a maga fajtáját – morog a kereskedő, aztán lemond rólam.

Közben a polgármester egy könyvben mélyül el „ HENRIÁS, azaz Negyedik Henrik Francz királynak életének némelly része melly Francz Versekből ugyan annyi számú ’s lábú versekbe foglaltatott Pétzeli Jó’sef által” címet viseli.

Győri kiadás – mutatja a polgármester és megvásárolja.

Némethné Kovács Elvira a 25 éves régiségvásár szervezője, férjével együtt. 

Szeretik a kereskedők a mostani helyszínt, van parkoló, esőben sincs sár, ilyen napsütésben pedig ez kellemes beszélgetős program, kulturális kirándulás a győrieknek, de sokan távolabbról is ide utaznak vásárolni – osztja meg tapasztalatát. 

Elmesélem neki a kalandomat az Aba-Novák képpel.

Vettek itt már Csók Istvánt is 35 ezerért – mondja. – Ráadásul egy ismerősöm. Kérdezem tőle, te elhiszed, hogy eredeti Csókot adnak 35 ezerért? Azt mondta: neki tetszik, akárki festette. Ez is egy elfogadható nézőpont.

A polgármester kétórás nézelődés és beszélgetés után már kifelé tart, de az egyik strand látványa marasztalja.

Az ott Kovács Margit? -mutat rá a jellegzetes porcelán szoborra.

Igen, a híres tejívó lány – feleli a szentendrei kereskedő.

A polgármester alaposan szemügyre veszi a híres kerámiát. Aztán meg is vásárolja.

A könyv és Kovács Margit is győri kötődésű. Mindig örülök, ha ilyen értékeket találok – szorítja magához a szerzeményeit. A feleségem sem fog megszidni érte, hiszen viszem a húsklopfolót is.

Galéria: Marcali Gábor