Négyrészes minisorozatunkban dr. Lukácsi Zoltán szigeti plébános avat be bennünket a nagyheti eseményekbe nagycsütörtöktől egészen húsvétvasárnapig. Nagyszombat a gyász napja.

Az esti vigília-szertartással veszi kezdetét a katolikusok legfontosabb ünnepe, a húsvét, amely a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti: Jézus feltámadt a halálból és mindenkit meghívott az örök életre.

Nagyszombat a csönd napja egyházunkban. Sötétedés után, az esti órákban kezdjük megünnepelni a feltámadást.

A szentmise lényegi részei a 4. század óta változatlanok: a fény liturgiája, az igeliturgia, a vízszentelés és az áldozati liturgia. A húsvéti gyertya meggyújtása Krisztust, a „világ világosságát” idézi fel a keresztények előtt.

Tulajdonképpen ez ad értelmet mindennek. Enélkül nincs értelme ünnepelni sem a karácsonyt, sem mást. Húsvét nélkül Jézus is csak egy lenne a sok okos ember, tanító közül. Megszületni sokan tudtak, bölcseket mondani, csodákat tenni is sokan tudtak, de feltámadni csak Jézus tudott. Ez a remény a lényege a kereszténységnek: az életünk nem ér véget a földi halállal, mert Krisztus megnyitotta előttünk az isteni élet lehetőségét.

Isten úgy mutatkozik be a kezdet kezdetén Mózesnek: „Én vagyok, Aki vagyok”, maga az élet, a lét. Aki mindig ugyanúgy létezik. S ebből az isteni életből akarja részesíteni az embert, ezért teremti meg. A bűn miatt az ember elfordul tőle, de Ő ezt nem hagyja annyiban. A Fiát küldi, hogy általa megmutassa, milyen az Istennek tetsző élet, keresztáldozatával pedig megnyissa az utat az üdvösségre.