Az élet, amennyiben elajándékozzuk, megerősödik – de elgyengül az elszigeteltségben és a jólétben - Végerbauer Richárdnak, a Brenner János Hittudományi Főiskola prefektusának húsvéti gondolatai.

Egy székben ülve és egy képernyőt bámulva nem lehet keresni a boldogságot és élni az életet. Valójában azok élvezik jobban az élet lehetőségeit, akik elhagyják a biztonságos kikötőt, belevetik magukat a küldetésbe, hogy közöljék az életet másokkal. Az élet olyan mértékben növekszik és érlelődik, amilyen mértékben odaajándékozzuk másoknak.

Amikor az örökkévalóság betört az időbe, amikor az Isten valóban megmutatta önmagát a világnak, amikor 2000 évvel ezelőtt a történelem szövetét átvérezte, akkor az Isten nem volt hatalmas. Gyenge gyermekként született, egyszerű jászolba fektették. Harminc esztendőn át észre sem vette a világ, hogy már itt van. Alázatosan jött. Amikor a keresztje alatt botladozott, akkor Isten nem volt erős. Hagyta magát megölni. Az Isten gyönge. Meghalt az emberért, hogy nekünk már ne kelljen belehalni ebbe az életbe.

Az Istentől idegen a nem. Ő a megtalált báránynak kimondhatatlanul örül, a tékozló fiút visszavárja, visszafogadja, és hogy az utolsó lépések ne legyenek olyan nehezek, eléje siet. Az Isten soha nem tudja elengedni az ember kezét. Örökké magánál szeretne minket tartani. Krisztus feltámadása és a mi feltámadásunk annak a szónak a körülírása, hogy Isten végtelenül szereti az embert.

Krisztus feltámadt, valóban feltámadt!

Áldott húsvétot kívánok minden kedves győri polgárnak!