A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. Négyrészes minisorozatunkban dr. Lukácsi Zoltán szigeti plébános avat be bennünket a nagyheti eseményekbe nagycsütörtöktől egészen húsvétvasárnapig. A húsvétvasárnapi ünnepi szentmiséken azt hirdetik, hogy az Üdvözítő „Feltámadt, valóban feltámadt”, Isten irgalmas szeretete győzött a bűn és a halál felett.

Húsvétvasárnap Jézus tanítványai végre megértik, miről beszélt nekik. A feltámadása nem azt jelenti, hogy ezt az életet folytatja, hanem egy új dimenziót nyit meg számunkra. Világossá válik, hogy ezen a világon túl van a mi igazi otthonunk és örök hazánk. Jézus testén megmaradtak ugyan a sebhelyek, de a fizika törvényei már nem vonatkoznak rá. Egyszerre több helyen ott van, átmegy a zárt ajtón, ugyanakkor együtt eszik a tanítványokkal. Vagyis megmarad a kapcsolata az anyagi világhoz, de ez már egy más minőség, egy romolhatatlan anyag.

Mi van a mennyországban, amit emberi kéz alkotott? – kérdezték gyermekkoromban az öregek. A válasz elkeserítő: Krisztus sebei. Az emberiség csak annyit tudott hozzáadni a megváltáshoz, hogy sebeket ütött a megváltón.

A kereszténység nagy újdonsága: nem egyszerűen abban hiszünk, hogy a lélek él a halál után, ez a legtöbb vallásban megvan. Az igazi nóvum a test feltámadása. Az üdvösség az embernek szól, aki test és lélek egysége. A feltámadás az anyagvilág megdicsőülését is jelenti, mert amit az Isten megteremtett, az jó. Nemcsak a lélek, hanem az anyag is jó, ezért az utolsó ítéletkor az is meg fog dicsőülni.