A hetvenes évek végén kezdődött a Párizs-Dakar legendája. Akkoriban az indulók a saját szórakozásukat helyezték előtérbe, kalandokra vágytak, és nem az volt a legfontosabb, hogy ki ér előbb a célba. Egy amatőr terepralin akarták átélni Afrika hangulatát.

Az egész próba “vadromantikája” akkor szűnt meg, amikor az eredmények, a sikerek hajszolása távol tartotta azokat, akik korábban szedett-vedett járgányokkal rótták a kilométereket. Átvették a teret a gyári csapatok, profi pilóták ültek a volán mögé, fontosabbak voltak a szponzori szerződések, mint a verseny eredeti gondolata. A Budapest-Bamako rali a Dakar szellemi öröksége lett, egyébként pedig magyar “találmány”. A mezőnyben az utóbbi három alkalommal már ott volt egy győri induló is, Garai Zsófi, aki mindig társsal vágott neki a távnak, a következő Bamakóra viszont egyedül készül. Zsófival a Spílerben Afrikáról beszélgettünk.