Szemszög
A tűzoltók védőszentje Szent Flórián, napját május 4-én ünneplik. Nem csak ma érdemelnének meg minden figyelmet a tűzoltók, akik áldozatos munkájukkal óvnak és védenek bennünket, legyen szó bármilyen veszélyről. Az egyik legsokoldalúbb hivatás az övék, s csak hálával tartozunk nekik. Nem csak ma…
Nem véletlen, hogy a kisfiúk nagy többsége szeretett volna tűzoltó lenni, s az sem, hogy rajongásig szeretik a nagy piros tűzoltóakutókat, a sisakos, egyenruhás tűzoltókat és hogy csordultig megtelnek a laktanyák, ha nyílt napok vannak. A tűzoltók a gyermekek szemében igazi hősök, akik erősek, bátrak, s gyorsan megjelennek, ha veszély van. A gyermekek nem tévednek, a tűzoltók tényleg ilyenek.
Jó lenne, ha mi felnőttek is ilyen szemmel tekintenénk rájuk. Mert a tűzoltók az egyik legszebb hivatást választották, ami csak létezik: embereken segítenek, óvják az életeket még a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetekben is. Nem csak a lángokkal harcolnak, hanem szinte mindennel, amitől más fél, amitől más megretten. Ott vannak baleseteknél, elsők között látják a borzalmakat, s talán az ő arcukba vigyorog elsőként a halál… A halál, akivel szinte minden nap farkasszemet néznek és harcot indítanak ellene, mert egyszerűen hiszik, hogy nem lehet övé az utolsó szó. Bemennek oda, ahol lángok csapnak fel, ahol áthatolhatatlannak látszik a füst, a viharban állják a szelet az esőt, a magasság és mélység leküzdése sem jelent gondot számukra. Akkor is rámennek a jégre, ha másnak nem javasolják, mert tudják: ha ők nem teszik meg, a halál bizony vigyorogni fog…
Nem munkaként tekintik a tűzoltó létet, hanem hivatásnak. Nem kollégák vannak, hanem bajtársak, akikre az életüket bízzák rá nap, mint nap. Felelősek egymásért, s el kell fogadniuk a parancsot. Hinni kell a saját és a bajtárs tudásában is. Akkor is tudni kell hideg fejjel gondolkozni, amikor minden izzik körülöttük. Ki kell zárniuk a kétségbeesett sikoltásokat, a jajveszékelést, mert életek múlhatnak rajtuk. Összpontosítaniuk kell, előhívni azt a sok-sok ismeretet, amelyet a tanfolyamok során szereztek meg. Ne zavarjuk meg őket felesleges fényképezéssel, ne legyünk katasztrófaturisták! Főleg azért ne, mert nem tudhatjuk, egy-egy bevetés lelkileg milyen sebeket ejt ezeken a rettenthetetlen férfiakon. Nem beszélnek róla, nem mutatják, de érző emberek, akiknek meg kell küzdeni a látott szörnyűségekkel.
Minden egyes leszerelés sajnálatos. Nem szabadna napjainkban megtörténnie olyannak, hogy azért akassza szögre valaki az egyenruhát, mert a családjáról máshol jobban tud gondoskodni… A tűzoltók és a társszerveknél dolgozók is megérdemelnének mindent, hogy egy pillanatra se gondolkozzanak el a váltáson: mert aki egyszer magára húzta az egyenruhát, az igazából nem akarja letenni soha. Az élet azonban kegyetlen, sokszor fájó döntést kell meghozniuk nekik is. S mikor utoljára becsukják maguk mögött a laktanya ajtaját, biztos vagyok benne, hogy szívük egy darabját örökre otthagyták.
Legyen vége ennek a tendenciának! Ne kényszerítse őket semmi sem arra a döntésre, hogy elhagyják Szent Flórián seregét! Tiszteljük és szeressük őket! Ők értünk dolgoznak, akkor is, ha mások ünnepelnek, legyenek „vonulósok”, vagy „irodisták”. Minden tűzoltóra szükség van! Jobban, mint valaha.
Szent Flórián pedig óvja és védje őket, s kérjük közösen, hogy járjon közbe sorsuk jobbra fordulásának érdekében. Ma emlékezzünk Szent Flóriánra, és gondoljunk egy kicsit többet a tűzoltóinkra. Mosolyogjunk rájuk, veregessük meg a vállukat és integessünk nekik bátran, hogy érezzék a szeretetünk. Illetve tessék szurkolni, lobbizni, hogy akik többet tehetnek, ők is gondolnak rájuk!
Az összes tűzoltót – hivatásos és önkéntest is – Szent Flórián óvja és vigyázza! Ő fogja a kezeteket minden riasztás során. Köszönjük és kérjük a további a szolgálatotokat!
Kapcsolódó cikkeink: