Bár nem gondolta, hogy valaha táncos lesz, a sors mégis úgy akarta, hogy a művészi pályát válassza. Úgy tűnik szülei mellett az égiek is szépen egyengették az útját, hiszen azt, hogy a színpadra termett igazolják az évek alatt elnyert elismerések. Herkovics Eszter Adria legutóbb április 29-én, a Tánc Világnapján vehette át az Évad Legjobb Női Táncművészének járó díjat.
Nagykanizsán született, de édesapja katonai hivatása miatt két éves korában Győrben kezdett új életet a családja. Néhány évvel később hat évesen ismerkedett meg először a tánccal, mikor leendő iskolája óvodás balettet szervezett. A Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskola növendékeként rengeteg kurzuson részt vett, noha korábban kisgyerekként elképzelni sem tudta volna, hogy valaha a tánc lesz az élete. „Egyszer csak kibontakozott a szerelem a tánc iránt, most pedig már el sem tudnám képzelni a mindennapjaimat nélküle. Bevallom nem vagyok a szavak embere, így a mozdulataimmal, a táncon keresztül tudom magam igazán kifejezni. Mindig is fontosnak tartottam, hogy képezzem magam, mellette rengeteg előadást megnéztem, így a többi között a Győri Balett darabjait is” – idézte fel pályája kezdetét Adria.
A tehetséges táncos 18 évesen került az együtteshez, óriási büszkeséggel töltötte el, hogy felvételt nyert a Győri Baletthez. „14 éves lehettem, amikor először megnéztem a Velekei László koreografálta Ne bánts! című művet. Lenyűgözött a darab és a szereplők játéka, különösen a bántalmazott lány bőrébe bújó Gyurmánczi Dia színpadi jelenléte. Akkor döntöttem el, hogy egyszer én is a társulat tagja leszek. A sors érdekessége, hogy később mikor felújítottuk a darabot, már én alakíthattam a lányt a műben, ez egy szerepálom is volt a karrieremben.”
Szerepálmokról szólva a magántáncos elárulta, hogy minden előadásra nagyon büszke amiben idáig részt vehetett, de természetesen vannak kedvencek. „Minden táncos álma, hogy a GisL-t egyszer eljátszhassa, az igazgatónk által megálmodott mű különös helyet foglal el a szívemben. Maga a mozgásvilág, a zene, a produkció atmoszférája is különleges, imádom táncolni. Ahogy a Peer Gynt-ben Solvejg-ot is, ez is egy csodás karakter” – hangsúlyozta a bájos balerina.
Az évek alatt az eljátszott szerepekkel párhuzamosan nőtt az elismerések száma. 2015-ben Pécsen egy klasszikus balett performansszal megnyerte a 6. Országos Klasszikus és Modern Tánc Tanulmányi Versenyt, majd ugyancsak ebben az esztendőben részt vehetett a Plzen-i balettversenyen, 2016 februárjában pedig a berlini Tanzolympon. 2016 márciusában harmadik helyezést ért el a bécsi Vibe International megmérettetésén, 2020-ban a Kardirex-díjra, 2021-ben pedig az Audi-díjra találták érdemesnek. Idén áprilisban aztán jött az egyik legnagyobb szakmai elismerés, az évad legjobb női táncművészének választották a Nemzeti Táncszínházban tartott gálán. „Nagyon megtisztelő ez a cím, talán még most sem fogtam fel, hogy én kaptam meg a díjat, szó szerint lesokkolódtam. Ahogy a színpadon kimondták a nevem az hihetetlen érzés volt. Ezúton is köszönöm az igazgatómnak, Velekei Lászlónak és a társulat összes tagjának, nagyon hálás vagyok nekik, hiszen nélkülük nem tartanék ott, ahol most tartok” – mesélte meghatottan Adria.
Egész évben egymást érik a próbák és a fellépések, sokszor feszített a tempó, de a díjhalmozó balettos ezt egyáltalán nem bánja, imádja a pörgést, ahogy ő fogalmaz: nem szeret nyugton maradni! A fiatal művész a színpadon túl is szereti a kihívásokat, jelenleg a Magyar Táncművészeti Egyetem táncos- és próbavezető szakán tanul. Szívesen horgol, de ha teheti családjával és házi kedvenceivel tölti szabadidejét. És hogy hogyan képzeli el a jövőjét? „Nem igazán gondolkoztam még ezen. Szeretnék sokat táncolni, és remélem, hogy ha évek múltán a színpadon már nem lesz rám szükség, akkor is tovább erősíthetem a társulatot, akár asszisztensként vagy koreográfusként!”
