Anyák napja az egyik legszebb ünnep az évben, amikor a gyermekek virágcsokrokkal, ölelésekkel sietnek az édesanyjukhoz. Az anyák pedig azzal a szeretettel telt szívvel várják őket, amelyről szavakkal beszélni nem lehet. Sajnos sokan vannak, akik már nem tudják a szeretet és a hála virágait személyesen átadni. Nekik próbálunk segíteni az emlékezésben a legszebb magyar dalokkal.
Elveszteni a legfontosabb személyt az életünkben szinte felfoghatatlan fájdalom. Még akkor is, ha tudjuk, hogy ez az élet rendje, s állítólag fel lehet rá készülni. Kétségtelen, tenni semmit sem tudunk ellene, de nem egyformán éljük meg a veszteség miatti fájdalmat. Mert örökre elbúcsúzni attól, akitől az életet kaptuk, aki táplált bennünket, aki tanítgatott minket gyermekkorunkban, s akinek a karja mindig ölelt mindig, nagyon nehéz. Talán ezek a dalok egy kis enyhülés hoznak a mai napon és segítik az emlékezést.
Elvis Presley és édesanyja Gladys közötti különleges kapcsolatról számos történet maradt fent, s tény, hogy Elvis életében hatalmas törést jelentett, amikor 1958-ban elveszítette imádott édesanyát. 1970-ben énekelte el a „Mama Liked The Roses” című megható szövegű dalt, amelyet Magyarországon, magyar, s nem kevésbé megható szöveggel Komár László adott elő.
“Ó Mama, látod rózsák!
Nézd hogy remeg a szám…
Most valamennyit elhoztam,
A sírodra, Anyám!”
Hexina (Farkas Éva) a különleges hangú magyar énekesnő egy nagyon megható szövegű dallal köszönti az édesanyákat, s egy kicsit elvezet már minket ahhoz a gondolathoz, hogy az élet múlandó, az idő telik. Éljük az életünket, saját családot alapítunk, messzire költözünk… Viszont nem szabad elfelejtenünk az édesanyánkat, s ne akkor kapjunk észhez, amikor már csak a hideg sírkőre tehetjük le a szál virágot…
Csepregi Éva nevéhez fűződik az egyik leggyönyörűbb dal, amely az eltávozott édesanyákról szólhat, s amely egy kicsit talán enyhülést hozhat a gyászolóknak. A zene Kitaro egyik muzsikája, a szöveg pedig Éva gazdag érzelmi világát mutatja:
„Szállj, angyalszárnyakon,
az idő tengerén várnak rád a csillagok.
Szállj a messzeség felé,
hol véget ér a gond, s nincs már többé fájdalom.
Vár az éj, mely könnyű álmot ád,
te legyél, ki új mesét talál.
Köd előttem, köd utánam,
rohanok az éjszakában,
emléked kísér most az utamon.
Odafönn már semmi sem véges,
meséld el az új meséket,
ha az álom engem is örökre betakar…”
Kovács Kati a legendás magyar énekesnő számos olasz slágert énekelt el magyarul. Az egyik legszívbemarkolóbb az 1978-as Bino által előadott Mama Leone magyar verziója, amelyet bizony nehéz könnyek nélkül meghallgatni.
„Mama Leone
Hogyha az arcod még egyszer láthatnám
Mama Leone
Bárcsak a hangod mégegyszer hallhatnám
Lassan egy éve
Hogy végleg elszakadtál tőlem már
Virágot viszek most egy sírra
De ezzel nem hozhatlak vissza
Mama Leone”
A Mammy Blue szintén Kovács Katihoz fűződik, s egy kicsit talán kilóg a sorból, hiszen szerencsére még egy élő édesanyához szól az ígéret, mégis végtelenül fájdalmas.
Mert sajnos sokan vannak, akik valamilyen vélt, vagy valós sérelem miatt megszakították a kapcsolatot az édesanyjukkal. A bűntudat kínzó figyelmeztetése azonban folyton ott kopogtat a jegesedett szíven, hogy megolvassza, s ne legyen késő… Hubert Giraud 1970-es szerzeménye Tardos Péter magyar versével nyert értelmet:
„De egyszer visszatérek én, (Ó, mammy)
hisz ezért éltet száz remény, (Ó, mammy)
hogy viszont látlak téged még, (Ó, mammy)
ó, Anyám, (blue)
úgy szállnék hozzád.
Hol vagy szomorú Anyám, (Ó, mammy)
ki mind hiába vársz reám, (Ó, mammy)
hogy bocsánatot kérhetnék, (Ó, mammy)
ó, mammy, (blue)
ó, mammy, mammy, mammy.”
Fotó: Depositphotos.com