Bori néni és János testvér lekvárjából is kapott ajándékba a vatikáni delegáció. Ferenc pápa küldöttségének pedig a Pannonhalmi Főapátság boraival, gyógylikőreivel és söreivel kedveskedtek. Hogy aztán melyik finom italt kóstolta meg a puritánságáról is híres Szentatya, az kiderül írásunkból...

A bencés italcsomagot a nuncius, azaz a Szentszék magyarországi követének kérésére maga a pannonhalmi főapát vitte Budapestre, hogy Ferenc pápa azokat fogyaszthassa az étkezések alatt. Hortobágyi T. Cirill OSB rendkívül megtisztelőnek tartja Michael Wallace Banach megkeresését. Ahogy a bakonybéli szerzetesek is a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia kérését, hogy adjanak lekvárjukból a pápával együtt utazó egyházi vezetők és a világsajtó képviselőinek ajándékcsomagjaiba.

Nem volt egyszerű dolga a Pannonhalmi Főapátság főborászának. Úgy kellett a pincészet tételeiből összeállítania a „pápai borválogatást”, hogy nem lehetett tudni, milyen ételek mellé szolgálják fel a nedűket Ferenc pápának. Bár Hortobágyi T. Cirill főapát rákérdezett a nunciusnál, hogy a Szentatya a vörös-, vagy inkább a fehérborokat szereti, de Michael Wallace Banach sem tudott egyértelmű támpontot adni. „Lehet, hogy a rosét” – jött a megmosolyogtató és diplomatikus válasz Cirill atya kérdésére. A borászok is úgy tartják, ha tanácstalanok vagyunk, hogy milyen bort szolgáljunk fel a tavaszi-nyári időszakban, akkor a roséval nem tudunk mellényúlni. A Főapátság is biztosra ment, és 2022-es Tricollis Roséjukat is vitték a pápalátogatásra. 

De vegyük sorra előbb a borválogatást és aztán eláruljuk azt is, hogy mely tételeket szolgálták fel az apostoli nunciatúrán Őszentségének.

A 2022-es évjáratból Sauvignon Blanc is került a csomagba, ami szintén egy tavaszi tétel. Liptai Zsolt főborásznak abban bízva esett erre a választása, hogy a Szentatyának – az évszaknak megfelelően – valamilyen spárgás ételt is felszolgálnak. A zöldséggel ugyanis kiválóan lehet ezt az illatos bort párosítani. Ráadásul nem csak étkezések mellé, hanem magában is kitűnő, ha egy pohár jó fehérborra vágyott volna Ferenc pápa. 

Az apátsági fehérek közül a „legbencésebb” is helyet kapott a kínálatban. Mégpedig az apátság Hemina nevű fehérbora. Az elnevezést a rendalapító – szerzetesek számára írt – szabálykönyvéből kölcsönözték. A Regulában ez tulajdonképpen az a mértékegység, amit Szent Benedek a napi elfogyasztható bor mennyiségének jelölt ki. „»Kinek-kinek saját ajándéka van Istentől, az egyiknek így, a másiknak meg amúgy« Éppen ezért némi töprengéssel rendelkezünk mások táplálkozásának mértékéről. Mégis, ha tekintetbe vesszük az erőtlenek gyöngeségét, azt tartjuk, hogy minden egyesnek elég lesz napjában egy hemina bor.”  

Az idézet alapján a pápa és kísérete hat napra elegendőt kapott ebből a hordóban erjesztett és érlelt fajtából – ahogy egyébként mind az öt tételből hat-hat palackkal vitt Budapestre Cirill főapát. A Hemina, amely chardonnay, pinot blanc, viognier és sauvignon blanc házasítása révén nyeri el egyedi ízvilágát, Liptai Zsolt szerint akkor kerülhetett a katolikus egyházfő asztalára, ha valamilyen szószos köretet, barnahúsból készült ételt, vagy egy grillezett fehérhúst tálaltak fel neki. 

Zsolt személyes – és nem mellesleg a burgundi típusú vörösborokat szerető közönség – elsőszámú kedvence, a pannonhalmi Pinot Noir is a válogatás része volt. Természetesen a pincészet csúcstétele, az Infusio sem maradhatott ki. Az 1700-as évekből származó perjelnapló tanúsága szerint a pannonhalmi szerzetesközösség különböző kategóriákba sorolta a borokat. A legalacsonyabb minőségű az úgynevezett cselédbor volt, és csak eladásra szánták. Az eggyel jobbat – amit már a liturgián is használtak – konventbornak nevezték. Az ünnepnapok bora pedig mindig az adott évjárat, legjobb minőségű tétele volt. Ezt csak egyházi és rendi ünnepnapokon töltötték be a palackból a pohárba. A betöltést, beáramlást latinul pedig úgy mondják infusio, innen az elnevezés. A pápalátogatásra a bencés közösség is kiemelt ünnepként tekintett, ezért vélték úgy, hogy a merlotból és cabernet francból készült tételnek, mint az ünnepnapok borának mindenképp ott a helye a Szentatya asztalán.

Megkérdeztük Michael Wallace Banach nuncius urat, hogy végül mely tételeket bontották ki, és kóstolta meg Ferenc pápa. Nagyon szűk körű étkezésekre kell itt gondolni, ahol a nunciatúra szakácsai készítettek igen egyszerű fogásokat a pápának és legszűkebb kíséretének. Ferenc pápa ugyanis az étkezéseiben is rendkívül szerény és mértéktartó. Választása pedig végül is nem a biztonsági tétel Tricollis Rosé-ra esett, hanem egy-egy fehérre és vörösre szavazott. Jelesül a Heminát és a pannonhalmi főborász legkedvesebb tételét, a Pinot Noir-t bontották meg a Szentatya asztalánál. A nunciatúra tájékoztatása szerint mind Ferenc pápa, mind kísérete rendkívül elégedett volt a főapátsági borokkal.

Liptai Zsolt szerint ez a megtisztelő megkeresés ismét emlékeztet arra, hogy minden nap úgy végezzük feladatainkat, hogy akár a legmagasabb kihívásnak is megfeleljenek. Vagy ahogy a szakmájánál maradva fogalmazott: „Mindig úgy kell készíteni a bort, hogy abból a pápa is nyugodtan ihasson.” És ez bizony most megtörtént! 

A lekvárt pedig úgy kell főzni, hogy lehet ezekben a pillanatokban is épp egy vatikáni bíboros keni rá a kenyerére – mondhatnák a bakonybéli szerzetesek. A Pannonhalmi Főapátság függő házaként működő Szent Mauríciusz Monostortól ugyanis ezt kértek a pápalátogatásra. Az alma-homoktövis ízű lekvárt a Szentatyát kísérő delegáció és a világsajtó képviselői kapták ajándékba. A bakonybélieket meglepetésként érte a Magyar Katolikus Püspöki Kar megkeresése, hisz ilyen jelentős eseményeknél értelemszerűen a nagyobb egyházi közösségeket kérik fel segíteni. „Örömteli és megtisztelő, hogy a mi kis, kilencfős monostorunkra is számítottak, ugyanakkor kíváncsivá is tett minket a dolog. Mind a mai napig titokban maradt azonban, hogy ki is volt a mi közbenjárónk ebben” – meséli Baán Izsák perjel.

A bakonybéli bencések mintegy másfél hektáron gazdálkodnak. Gyógynövényeket termesztenek és gyümölcsöst is gondoznak. Ahogy Izsák atya mondja, felismerték, hogy a közösséget formálja, ha közösen végeznek fizikai munkát és ezért tavasztól őszig havonta egy nap minden szerzetes együtt dolgozik a kertben. Ez azt is jelenti, hogy az ajándékba szánt lekvár minden testvér keze munkáját őrzi, sőt a legtöbb világi munkatársét szintúgy, hisz szezonban az ő segítségükre is szükség van. A befőzésekért Toókos János testvér és Nagy Ferenc Károlyné, azaz Bori néni felel. Ők viszik a konyhát és már két kötetük is megjelent az itteni fogásokról. A Bakonybélszín a monostor ünnepi ételeiből kínál válogatást, a nemrég megjelent Bakonybéles című kötetben pedig a böjti fogások sorakoznak. Ki tudja, talán legközelebb a „vatikáni lekvár” történetéről olvashatunk?!