Hölgyek esetében mindig kissé bajos a születésnapokat emlegetni, viszont ha szeretettel és tisztelettel tesszük, akkor bocsánatos bűn az évet is megemlíteni. Dollyról, a rock and roll magyar királynőjéről pedig, hogy is lehetne máshogy írni, mint a legnagyobb szeretettel és tisztelettel, a 75. születésnapján is!

Kezdem talán azzal, hogy személy szerint roppant hálás vagyok, hogy Penczi Máriát nem ragadta el annyira a matematika világa, hogy nem a számok között találja meg a boldogságot… Kevesebbek lennénk egy csodás énekesnővel és egy megnyerő, kedves személyiséggel, aki már hosszú évtizedek óta okoz örömöt a közönségnek. Pedig lehetett volna professzor, a tudása megvolt hozzá. Azonban ő mégis a színpadot választotta, igaz, a Színház- és Filmművészeti Főiskolát nem végezte el, nekünk a legnagyobb szerencsénkre. Ugyanis 1980-ban – mint egykori iskolatársát – Fenyő tárcsázta a Penczi lakás számát, s a kiváló hangú fiatal hölgyből nemsokára már (Dili) Dolly lett. Olyannyira, hogy végül így ismerte és szerette meg egy egész ország. Dolly pedig tökéletesen illeszkedett a Hungária hatosfogatába, egyetlen nőként beragyogta a színpadot, beénekelte a teret: energikus, vagány és tökéletes hangjával maga volt a rock and roll. A „Meghalok, hogyha rám nézel!“ azóta is közkedvelt, ahogy az „Isztambul”, a „Baby Doll”, a „Kori-Roki”, hogy talán a legnagyobbakat említsem. Hihetetlen lemezeladások, teltházas koncertek, sikoltozó rajongók kísérték őket mindenfelé, Rockandrollia álomországában éltek, és szinte mindenki elhitte, hogy ez örökké tart…

Azonban nem így történt, a Hungária feloszlott, és Dolly, Kékes „Sziszi” Zoli, Novai „Nova” Gábor, Fekete „SzaxiMaxi” Gyula társaságában új zenekart alapított, Dolly Roll néven, mert itt már Dolly volt az előretolt „csatár”, s ez kiváló döntésnek bizonyult! Két tehetséges fiatal is csatlakozott hozzájuk Jeszenszky „Flipper Öcsi” Béla, Zsoldos „Deddy” Gábor személyében. S ha ennyi tehetséges ember fog bele a közös munkába, akkor az a történet sikerre ítéltetett. Nem volt ez másként a Dolly Rollal sem, amely szédítő magasságokba emelkedett a hazai könnyűzene történetében. A tagok remekül ötvözték a rock and rollt az olaszos dallamvilággal és romantikával, amely tökéletesen állt Dollynak és persze Flipper Öcsinek is. Csodás sikerek, megaslágerek: „Vakációóó!,” „Eldoradoll”, „Elpattant egy húr”, „Arrivederci Amore”, „Wind szörny”, „Modern Románc”, „Sóhajok hídja”, „Gina a bestia” és felsorolni is lehetetlen, mert szinte minden bearanyozódott, amihez csak nyúltak. Dolly pedig olyan remek rock and roll dalokat énekelt ezekben az években, mint a „Szombatesti szívtipró”, „Bye, bye Johnny B. Goode”, „Stréber Bugi”, „Fortuna Túra”, hogy csak néhányat ragadjunk ki talán a legjobbak közül. A tündérmese viszont itt is gyorsabban végetért, hiszen Öcsi és Daddy úgy döntött, kiszáll a zenekarból, így Dolly, Sziszi, Nova és Maxi megtalálta Richiet, aki szintén ikonikus tagja lett a Dolly Rollnak és az „1-2-3- Miénk a nyár” című dal most is őrzi a bemutatására választott bravúros megoldást. Sorra jöttek a lemezek és a slágerek, a Dolly Roll végig a hazai könnyűzenei élet vezető zenekara volt.

Persze ahogy lenni szokott, a változások továbbra sem kerülték el az énekesnőt: először Fekete Gyula, majd Novai Gábor is kiszállt a Dolly Rollból, így hosszú évekre hárman maradtak: Dolly, Sziszi és Richie. Viszont így is dübörögtek tovább, hiszen nem kisebb nagyágyúval, mint Wanda Jacksonnal készítettek nagylemezt. Ünnep volt ez nem csak az ő, hanem a rock and roll rajongók életében is.

Dolly a megújulását sem vetette el soha, így a Dolly Rollnak több gyermeklemeze is elkészült, s az operett vizeire is elkalandoztak. Az évek teltek, s Richie is elköszönt, így Dolly és Sziszi ketten maradtak. A Dolly Roll viszont így is ment tovább, egészen Sziszi 2017-es haláláig. Sokan féltették Dollyt, hogy vajon most mi lesz?!  Ám az énekesnő egy nagyon tisztelhető döntést hozott: a Dolly Roll nevet többé nem használja, de Dolly Plusssz néven folytatja tovább, mert lételeme a színpad és a közönség szeretete…

Talán sokan nem értik azt a megkönnyebbülést, amit én éreztem, amikor kiderült, hogy Dolly folytatja. Mert bizony Sziszi egy darabot elvitt magával gyermeki lelkemből… Ugyanis együtt nőttem fel a Dolly Rollal, velem voltak minden egyes pillanatban a dalok. Ha kisdiákként fegyelmezni akartak a szüleim, csak el kellett zárniuk pár napra a Dolly Roll kazettákat, s mindjárt összekaptam magam. Motiválni is kiválóan lehetett egy-egy koncerttel, mert tudták, hogy a zene a mindenem, hogy nem vagyok meg nélküle. Dolly munkássága pedig alapot adott, hogy ne adjam alább, mert a piac telített, de az igazán értékes, tehetséges és szorgalmas énekesekre érdemes igazán figyelni. Az olyan zenei nagyágyúkra, mint amilyen Dolly. Karakteres, vagány, számomra tökéletes! Olyan szeletét adja ő a magyar zenetörténetnek, ami kikerülhetetlen.

Tisztelem és elismerem, sőt, csodálom. Csodálom, mert sok-sok évtizednyi siker után sem volt rest maga mellé venni a fiatal kollégákat, átadni nekik a mikrofont vagy épp duettet énekelni velük, hogy a közönséget továbbra is magas színvonalon szolgálhassák ki. Dolly persze nem lépett a háttérbe, egyszerűen csak csapatjátékos és szerelmes abba, amit csinál. Dalokat ír – pl. „A szél susog” – koncertezik, imádja az állatokat, az életet, a közönséget és a színpadot. Nekem pedig erőt ad, ha hallgatom. Mert bár már régen nem vagyok kiskamasz, de Dolly munkássága örök és akit egyszer magával ragad, azt soha nem ereszti…

Ma ünnepli a rock and roll hazai királynője a születésnapját, akit még a stílus legendája Wanda Jackson is elismert. Erőt, egészséget, kitartást és sok-sok boldogságot kívánok neki, mert szükségünk van az ikonokra, az általuk énekelt dalok erejére! Dolly, Isten éltessen sokáig, köszönök mindent a múltban, a jelenben és a jövőben is!