A közlekedési balesetek sajnos az életünk részei, mindannyian lehetünk részesei és szemtanúi is. Ha utóbbiak vagyunk, szerencsésebb; viszont napjainkban egy új jelenséggel, a balesetek fotózásával, videózásával egyre többet találkozunk. Ez a viselkedés több kérdést is felvet, amelyekről Varga Richárd rendőr alezredessel, a vármegyei közlekedésrendészeti osztály alosztályvezetőjével beszélgettünk.
Mit mutatnak a tapasztalatok, mennyire vagyunk segítőkészek?
Tapasztalataink szerint az esetek túlnyomó többségében történik segítségnyújtás. Természetesen nem mindegy, hogy milyen jellegű eseményről van szó, vagy milyen kockázati tényezők vannak jelen. A jogi megfogalmazásban mindenki „a tőle elvárható” segítséget köteles megtenni, ami egy szubjektív dolog. Vannak, akik rögtön cselekednek és van, aki csak távolabbról gyorsan hívja a mentőket, rendőrséget – ki-ki a saját stressztűrő képességéhez mérten.
Az egyre gyakoribb „katasztrófaturistáskodás” mennyire zavarja a segítségnyújtást?
Azt nem gondolom, hogy sok olyan eset lenne, amikor valaki fizikailag akadályozza a mentést. A hatóságok helyszínre érkezésének első mozzanata a helyszín körbezárása, illetéktelenek felszólítása a távozásra. Ugyanakkor a hivatalos szervek kiérkezését megelőző képi anyag rögzítése erkölcsi, etikai kérdéseket, valami adatvédelmi aggályokat vet fel. Sajnos megtörténhet, hogy egy videó hamarabb felkerül a világhálóra, mint ahogyan a hatóságok kiértesítése megtörténik, és ez nem jó. Az szinte mindennapos, hogy a forgalom megindítását, váltakozó irányú terelést követően a guruló járműben utazók videót készítenek, van úgy, hogy ötből öten. Ez a helyszíni munkálatokat nem zavarja, csak mindegyikünkben ott a kérdés, hogy vajon mi szükség van erre?
Mondhatjuk azt, hogy segítségnyújtás elmulasztása is történik, ha inkább a kamera után nyúlunk?
Ha valaki a telefont a mentők hívása helyett kizárólag videózásra használja, akkor bűncselekmény gyanúja rögtön felmerül, természetesen sok egyéb dolgot meg kell vizsgálni. A jogi terminológia, miszerint mindenki a tőle elvárható segítségnyújtásra kötelezett, szubjektív dolog, de azt gondolom, hogy a hatóságok hívása a minimum, amit meg kell tenni, és ez mindenkitől elvárható, akinek van telefonja. A legszembetűnőbb, hogy a már folyamatban lévő mentést videózza mindenki, ilyenkor nyilván már nem valósul meg bűncselekmény, mert az illetékes hatóságok a helyszínen vannak. Az viszont szintén szabálytalan, ha valaki azért megy indokolatlanul lassan, vagy adott esetben megáll, hogy minél jobb legyen a felvétel, ez szabálysértési kategória.
Létezik egyáltalán ez ellen a magatartás ellen bármilyen jogszabály, szankcionálható-e az ilyen viselkedés?
A kérdés azért jó, mert sok esetben a jármű vezetője készíti a felvételt, nem zavartatva magát, hogy több szempontból is szabálytalan, amit csinál. Járművezetőként elsőként a KRESZ vonatkozó részét sérti meg, hiszen menet közben kézben tartott mobil rádiótelefont használ. A másik az adatvédelmi szempont, ami egy kicsit összetettebb dolog. Egy helyszínen eljáróknak a legtöbb esetben nincs kapacitása a renitens járművezetők kiszűrésére, mert az eljárási cselekmények prioritást élveznek, de természetesen a jogi lehetőség adott, és nem egy esetben meg is történik. Én inkább erkölcsi szempontból megközelítve azt mondanám, hogy egy kiszolgáltatott helyzetben lévő embertársamat észlelve nem csinálok olyat, amivel még nehezebb, vagy kellemetlen helyzetbe hozhatom, pláne, hogy segíteni nem tudok. Azt gondolom, hogy ez intelligencia kérdése.