A tehetséggondozás hosszú évek óta a szívügyük, de talán azt álmukban sem gondolták, hogy kislányuk Rozi is ilyen szenvedéllyel veti bele magát a tánc mesterségbe. Kocsis Enikő és Fitos Dezső ifjú gyermeke az alkotópár legújabb darabjában is feltűnik. A cserfes Roziról, de a hamarosan a győri táncfesztiválon is látható Taven Baxtale!-ról is kérdeztük a művészeket.

Bár csak június 16-án hozzátok el az új darabotokat – hála a Magyar Táncfesztiválnak és a Győri Balettnak – már most rengeteg visszajelzést kaptatok a közönségtől, hogy alig várják a produkciótokat. Milyen érzésekkel jöttök vissza Győrbe?

Kocsis Enikő: Mint győri, nagyon örülök és izgulok. Alig várom, hogy találkozzunk a régi tanítványainkkal, a barátainkkal vagy azokkal, akik még sohasem jártak az előadásainkon. Mikor a saját hazádban, a szülővárosodban kell bizonyítani, az egy nagyon fontos állomás. Győrben él a családom, a testvéreim, vagyis itt van az a kikötő, ami számomra az első. 25 éve járunk haza egyébként, visszük a Lippentő Táncegyüttest, így a tehetséggondozás is innen indul…

Fitos Dezső: Olyannyira, hogy több ezer gyerekkel szerettettük meg a táncot, van akinek már a saját csöppségét tanítjuk, így egy igazi nagy családdá váltunk. A hazai hivatásos táncegyüttesekben, mint például a Magyar Állami Népi Együttesben, a Nemzeti Táncegyüttesben, vagy a Duna Művészegyüttesben is nagyon sok győri szerepel, büszkék vagyunk rájuk, hogy sikeresek és, hogy mi taníthattuk őket.

2022-ben szinte varázsütésre jött a lehetőség, hogy a Fitos Dezső Társulat Magyarország legfiatalabb hivatásos táncegyütteseként folytathatja munkáját.

Enikő: Ebben a gazdasági válsággal vert világban óriási ajándékot kaptunk. Végre kiteljesedhetünk szakmailag, ennek egyik első ékköve a Taven Baxtale! darab.

Dezső: Tényleg minden generációnak izgalmas kikapcsolódást nyújt, hiszen színes, attraktív és hullámzó. Vannak benne mélységek és magasságok, a táncok látványos elemekkel kidolgozottak, eddig bárki aki kijött az előadásról azt kérdezte, hogy mikor láthatja legközelebb. De mi is nagyon szeretjük.

Enikő: Mikor benne voltunk a covid-időszakban, akkor hazaköltöztünk édesanyámhoz Pinnyédre egy csodálatos környezetbe. Majd mikor újra lehetőségünk volt arra, hogy dolgozzunk, éppen ebbe a műsorba vágtuk a fejszénket. Nagyon komoly kutatómunkát végeztünk, de a mű meg is kívánja ezt, hiszen az 500 évvel ezelőtti cigány mesterségeket hivatott megmutatni a tánc nyelvén. A cigány tánc olyan fajta technikai szintű tudást igényel, ami nagyon nehezen elsajátítható.

Dezső: Nagyon sok munka és kilométer van ebben a műsorban, de szerencsére már látták többen a roma ismerőseink közül is, ők kivétel nélkül azt mondták, hogy bekerültünk a családba. Sztojka Attila kormánybiztos egy rendezvény alkalmával úgy fogalmazott: Dezsőkém ezen a cigánylétrán átmentetek. Amikor ilyen visszajelzéseket kapunk, akkor érezzük igazán, hogy érdemes volt ilyen energiával és szeretettel dolgozni.

Kislányotok is feltűnik a darabban, hogyan élitek meg mindezt szülőként?

Dezső: Ő vezeti tulajdonképpen az egész produkció dramaturgiai fonalát, mégpedig úgy, hogy magyar gyerekként egyszer csak bekerül a roma kultúrába. Érdekes, hogy így is tanult meg táncolni, jött velünk, nézte a koreográfiákat, a művészeket, magába szívta a tudást, ami önmagában persze kevés lenne, ha nem lenne tehetsége.

Enikő: Rengeteg tanítványunk volt, de a saját gyereked mindig kemény dió. Rozit mi nem tudjuk tanítani, más az apa-lánya, anya-lánya viszonyunk. Ez tényleg így ráragadt, mint egy hagyományőrzésben, hogy ellesi, ellopja, átitatja magát vele. Látja bennünk azt a lendületet, ami nyilván megvan mindkettőnkben, hála Isten nem esett messze az alma a fájától.