Mert akinek egy 1957-es Opel Olympia Rekordja van, azt nem csupán tulajdonosi, hanem nagyon-nagyon komoly érzelmi szálak kötik az autójához. Így van ezzel Domján Ákos győri rock and roll énekes is, akivel nem csak az autójáról, hanem a vele járó életérzésről is beszélgettünk.
Domján Ákos nem ismeretlen az olvasóink előtt, zenei témában rendszeresen cikkezünk róla, a Trabant 60. születésnapján pedig bemutatta a Trabiját, mert hogy egy eredeti alkatrészekkel felújított, több eredetiségi díjat is elnyert járgány tulajdonosa is. Nem, nem egy élteskorú, őszülő halántékú úrról beszélünk, hanem egy srácról, aki még a 20-at is épphogy elhagyta. Valahogy mégis minden vonzza ami régi, ami egyediséget és egyéniséget sugároz.
„Én nem a retro hullámra ültem fel, ami most annyira divatos, egyszerűen ez belőlem jön. Sokszor mondtam, hogy nem most kellett volna születnem, hanem sokkal korábban. Valahogy nem is úgy gondolkozom, mint a kortársaim. Persze nem vagyok álszent, élvezem a modern kor vívmányait mondjuk a lakásomban, de azért az életérzés nekem más, mint a mostani fiataloknak. Ezt pedig a zenémben és a kocsikban is ki tudom fejezni” – foglalta össze kezdésnek Ákos, hogy egy kicsit jobban is értsük, honnan jön neki ez a „rockadili…”
Ákos tulajdonában van ugyanis egy gyönyörű, 1957-es Opel Olympia Rekord, amely még a General Motors licence alapján készült, így megvannak rajta azok a formák, amelyek annak idején Amerikában népszerűek voltak. Persze nem egy fecskefarkú Cadilac-re kell gondolni, de azért az érzést adja rendesen.
„Ami nekem van, azt 1953-1957-ig gyártották, szóval egy utolsó évjáratos Olympia Rekordról van szó. Tulajdonképpen az Olympia kivezetéséből és a Rekord bevezetéséből született meg: előbbi alkatrészeivel, utóbbi alvázára épült. Volt belőle sedan verzió, ami nekem is van, volt a caravan és a tolós-vászontetős kivitel. 1500-ös motorral szerelt, 3+1-es sebességes, ’57-ben már szinkronizált váltóval, előtte még dupla kuplunggal látták el őket. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor ez a kocsi egy nagyon szerethető, de nagyon szerelhetetlen járgány: hatalmas a motortér, de benne tulajdonképpen minden kicsi, összenyomott, szóval nem egyszerű.”
Adja magát a kérdés, hogy vajon egy fiatal győri srác hol tudott szert tenni egy ilyen különleges verdára? Ákos ismerve biztosak lehetünk benne, hogy nem volt szokványos a sztori:
„2018-at írtunk, amikor én ez a kocsit megláttam egy veteránújságban, de az újság akkor már 10 éves volt… Jobban mondva csak a szöveget láttam, mert kép sem volt, csak egy telefonszám. Akkor már nagyon kerestem egy ilyen autót, mert egy kedves barátomnál láttam, s tudtam, hogy magamnak is szeretnék egyet, mert mégis egy kicsit Amerika, érted?! Kettőt már megnéztünk, de azok nagyon rossz állapotban voltak, szóval minden mindegy alapon felhívtam ezt a 10 évvel ezelőtti számot. Képzeld felvették, s még a kocsi is megvolt! Elmentünk Gencsapátiba és egy pajtából kellett kibányásznunk. Átnéztük, próbáltuk indítani, az alváza is eléggé rohadt. Majdnem két hónapon keresztül alkudoztunk az árán, de végül én nyertem!” – nevetett Ákos, viszont azt is hozzátette, hogy tény: ennek az autónak nincs kultusza. Ha meglátják az utcán, sokan azt mondják rá, hogy Wartburg vagy Moszkvics. Dédszülőknél, nagyszülőknél sem láthatták, mert nem erre a piacra készült: párttitkári autók lettek, viszont a szerelhetetlenség miatt gyorsan túladtak rajta.
„Az én autóm 1957-ben svédországi exportra készült, így elég sok extra található benne, ami egyértelműen a hideg idő miatt került bele: van benne állófűtés, előmelegíthető a fűtővize, zsalu volt felhúzható a hűtő elé. 1980-ban vonták ki a forgalomból Svédországban, majd átkerült Németországba egy Opel gyűjtő testvérpároshoz, akiknek rengeteg kocsijuk van. Ők váltak meg 2003-2004 környékén tőle és került az előző tulajhoz, aki 2006-ig használta, majd jött a pajtás-ponyvás időszak.”
Ákos viszont húzott egy váratlant, mert megcsináltatta a kocsit, majd 2019-ben eladta. Az ok egyszerű volt: szüksége volt egy „sima” autóra. Viszont mivel az álomverda szívügy, így kikötötte a vásárlónak, hogy ha majd ő is el akarja adni, akkor neki szól elsőnek. Végül 2022 szeptemberében Ákos visszavásárolta az Opelt, amely egyébként nem OT, hanem rendes magyar rendszámmal közlekedik: SEN-957, amely az évszámot is jelzi…
„Azóta új kárpitrendszert kapott, kijavítottam rajta, amit ki kellett, szépítgetem, ápolgatom, szeretgetem! Mostanra egy nagyon kedves, használható öreg autó lett belőle. Sokan megnézik, élményvezetést kérnek, amire van lehetőség, de vigyázok rá, mint a szemem fényére. Tudod, sokszor elmondtam már, hogy nekem nem itt és nem most kellene élnem. A rock and roll is ezt mutatja és a veteránozás is. Ezek annak a kinyilatkoztatásai, ahogy gondolkozom és ahogy élek…”
Azt is megtudtuk, hogy veterán autóknak lelke van. Ákosnál a Trabant és az Opel is hölgyként van tisztelve.
„A Trabi az olyan hajadon negyvenes, az Opel pedig egy 66 éves kicsit teltebb idősödő hölgy, elegáns kalappal és sállal. Most többet használom az Opelt, a Trabi persze duzzog, s produkál is ilyen-olyan tüneteket, hogy foglalkozzak vele is. De meg kell értenie, hogy egyszerre egy autót tudok vezetni. Az Opellel most tudok jampizni, s nekem ez nagyon fontos. Leruccanok vele a Balatonra, a Velencei tóra és élvezem ahogy ringat ez a tömör vas csoda. Utazótempója a 80-90 km/óra, jobban nem is hajtom. Amikor ezt gyártották, a kocsikat még társnak tervezték, s annak is vették az emberek. Mára ez már megváltozott, mások lettek az igények…”
Ákost egyébként pont hogy nem zavarja, hogy megbámulják a volán mögött. Sőt, kifejezetten élvezi, mert ahogy fentebb is említette: számára a veteránautók birtoklása, használata egyfajta önkifejezés is.
„A rock and roll révén megtanultam, hogy provokálni kell. Én ezt pedig a személyiségemmel, a zenémmel és autóimmal is bátran vállalom! Szóval ha valaki lát az úton az Opellel, bátran integessen, szeretem ha észrevesznek!” – kacsintott búcsúzól Domján Ákos, aki meglehetősen színes egyénisége a győriek nagy közösségének.
Galéria: Ács Tamás