Este tíz után is egészen éber még a győri Álmos utca. Barátnőjét hazakísérő férfival ugyanúgy találkozunk, mint a munkából érkezőkkel, vagy éppen lelkes kutyasétáltatókkal.

A Corvin utca és az Álmos utca kereszteződésében dr. Dézsi Csaba András, Győr polgármestere szólítja meg az embereket. Azt tudakolja, mennyire elégedettek a közvilágítással. Mekkora fényerőt tartanak elégségesnek és megnyugtatónak, melyeket választanák ki a különböző, most tesztelt új lámpák közül. Az ugyanis nem kérdés, hogy a régieket városszerte ki kell cserélni. Nemcsak azért, mert meghatározott üzemidejük vége felé jár, hanem nagyon sokat is fogyasztanak, a mai energiaárak mellett évente milliárdokat lehet megspórolni egy jól átgondolt, s a lakóknak is tetsző korszerűsítéssel.

Az Álmos utca egy szakaszán, szemközt a játszótérrel az összehasonlítás, a tesztelés érdekében négy utcai lámpát LED-esre cseréltek. Ezek diszkrétebben, ám kellő fényerővel világítanak bele az éjszakába. A kereszteződésben, de már a Corvin sarkán viszont két nagy fényű lámpa szórja a szinte nappali világosságot.

Ez már majdnem fényszennyezés – fogalmaz egy férfi, aki a lámpaoszlop tetejével csaknem egy magasságban lakik a közeli házban. Távolabb régi, nátriumos, sárga lámpák világítanak. A polgármester arra kíváncsi, az újak közül melyiket találják komfortosabbnak és elegendőnek az emberek.

„Természetesen a szakembereket is megkérdezzük, az előírásokat is betartjuk, de minden győri polgár véleményére kíváncsiak vagyunk. Rövidesen kérdőívet juttatunk el az emberekhez” – mondja dr. Dézsi Csaba András.

Fiatal férfit kérdez először. „Ez a kereszteződés túl van világítva. Ide is bőven elég lenne annyi fény, amennyit az új lámpák adnak” – állítja határozottan a férfi, aztán siet tovább. Abba a házba nyit be, mely előtt az új lámpák égnek.

Majd egy kutyát sétáltató fiatal hölgyet szólít meg a polgármester. A nő szívesen válaszol, a kutyasétáltatók általában is beszédes, nyitott emberek, és jól ismerik a várost, mivel naponta reggel és este is végigjárják a négylábúakkal.

A nagyobb fény látszólag biztonságot ad az éjszakai járókelőknek, sétálóknak, de azért nappali világításra éjszaka semmi szükség – állítja a hölgy. A kutya a lába mellé ül, egykedvűen figyel, ugatással sem nyilvánít véleményt, viszont amikor fölnéz az útkereszteződésben működtetett két nagy fényű lámpa egyikére, erősen hunyorog, aztán megrázza magát.

Pedagógus hölgyet kísér haza a párja. Velük beszélgetünk. „Nézze, én itt élek már majdnem ötven éve, de a város dolgairól engem soha nem kérdezett meg senki” – lepődik meg a nő, amikor a polgármester a véleményét kéri. A pár a diszkrétebb világításra voksol.

Munkából érkezik egy másik fiatal pár. A férfi egy felkarózott, nagy cserepes virágot cipel. A kórházi portán dolgozik. Párja pénzügyi szakember, de dolgozott már csillárszalonban is, ahogy mondja, van köze a fényhez. „Ez a két erősebb lámpa hideg fényű, az újabbak neutrálisabbak, ezért barátságosabb hangulatot teremtenek” – mond szakszerű véleményt a fiatalember, miközben leteszi a nehéz cserepes virágot.

„Gondoljunk azokra is, akinek a lakása előtt állnak ezek az erős lámpák. Amikor régebben a Szigethyn laktam, és ezekhez hasonlóra cserélték a régieket, éjszakánként alig bírtam aludni” – veszi át a szót a nő.

„Őszintén szólva nekem a régi sárgák fényei is tetszenek. A fiatalkoromra emlékeztetnek” – mondja a polgármester, és hozzáteszi: tudom, azok fölött eljárt az idő. Ráadásul kifosztják a város kasszáját, annyi energiát falnak föl.

„Ez a négy újabb a modernség hangulatát kelti, a sárgák inkább az ódonságét” – vélekedik a fiatalember.

Németországban kipróbálták, hogy este tízkor lekapcsolják a közvilágítást. És képzeljék el, kevesebb lett a bűnözés – meséli a nő.

Mert a sötétben a bűnözők is féltek? – kérdezi ironikusan a polgármester.

Nem, csak a sötétben feltűnőbb volt a saját lámpája fényénél dolgozó kocsifeltörő – feleli a sokoldalúan tájékozott hölgy.

Legyen tehát Győrben is sötét? – provokálja dr. Dézsi Csaba András.

„Na azért azt nem mondtuk, viszont úgy kéne szabályozni, hogy például este tíztől halványabban üzemeljenek a lámpák, és persze nem a betörők miatt. Minek az a sok felesleges fényerő, aminek az árát mi fizetjük ki?! Nézzék meg, a két erős lámpa alatt komplett szabás-varrás tanfolyamot lehetne tartani, éjfélkor is elsőre befűzném a cérnát a legkisebb tűbe is” – érvel a fiatalember.

„Nem volna rossz egy mozgásérzékelős rendszer, ami akkor kapcsol be, ha a környékén jár valaki, aztán mondjuk nyolc-tíz másodperc után automatikusan kikapcsol” – szól közbe valaki. Az esti terepszemlén, az alkalmi közvélemény-kutatáson ugyanis egyre többen leszünk, kisebb fajta fórum alakul ki a nádorvárosi éjszakában. Szóba kerül a parkolás, a fürdő, s az utcák állapota is.

Kidolgozott felsőtestű férfi csatlakozik hozzánk, feszül rajta a fekete póló. Ő is munkából jón.

Elsőre azt mondja: a kereszteződésekben nem baj, ha több a fény, de máshol felesleges erre költeni a város pénzét. Ennél sötétebb már nem lesz, mutat körbe.

Az Álmos utcán feltűnik autójával egy tanulóvezető hölgy. Lassan, de lámpa nélkül autózik, nem tűnik fel neki, hogy éjszaka van. Ez persze nem azt jelenti, hogy lám-lám, mennyire jók a mostani fények, hiszen még azt sem veszi észre a sofőr, hogy nem égnek kocsija lámpái. Megpróbálunk kétségbeesetten jelezni neki, de meredten előre néz, kapaszkodik a kormányba. Távolodóban látjuk, hogy egy mögé érkező autó végre levillogtatja.

A lámpák alatt átlapozom a szakértői adatok fő mérési számait. Az Álmos utcában működő négy új, próbaképpen felszerelt LED-es lámpa élettartama 27 év, és 59 százalékkal kevesebbet fogyasztanak, mint az eddig itt üzemelő nátriumos lámpák új korukban. Ez azért elég fontos érv.

Megnézzük a Liezen-Mayer utca 2–12. előtt tesztelés céljából működtetett lámpák hatásait is. A 70 wattos régi nátriumos lámpákat itt 36 wattos LED-esekre cserélték. Az utca teljesen belátható, a megtakarítás jelentős. Igaz, itt nincs összehasonlítási alapunk, másfajta lámpákat ide nem szereltek fel. A polgármester ezt hiányolja is.

Mi, győriek lehet, hogy igényesek, kissé talán macerások vagyunk – szúrja közbe egy születése óta itt élő idősebb ember a rögtönzött beszélgetésen, majd úgy folytatja: de ha valaki megkérdez bennünket, mindig szót tudunk érteni. Aki gyalázkodni akar, menjen az internetre, ott az a divat.

Újabb lámpákat is üzembe helyezünk az összehasonlítás lehetősége érdekében. A győri polgárok álláspontját pedig nyilvánosságra hozzuk – ígéri a polgármester.

Jól kell dönteni, mert ez a város a szemünk fénye – mondja önmagának és a polgármesternek is útravalóul az öreg.