Állva tapsolták meg orvosaikat az átültetett szívvel élő emberek a Szív a Szívért Alapítvány konferenciáján a győri városházán. Az ország minden vidékéről érkeztek transzplantáltak, s a természetesen a győriek is részt vettek a háromnapos programon.

Erdős László, a kuratóriumi titkár idézte fel az alapítvány elmúlt harminc évét. Ez a szervezet szinte emberfeletti munkát végez a transzplantáltak érdekében, programokat szervez, orvos–beteg találkozókat hoz létre, támogatja az új szívre várókat és a transzplantáltakat.

A mostani találkozón jelen volt az a transzplantált férfi, aki már 29 éve él új szívvel. A győriek közül a mindig derűs Bukovics Károly pedig a harmadik szívét koptatja:

„A sajátomat el kellett cserélnem egy jobbra – kezdi betegsége történetét. – A második is csak két évig érezte jól magát a mellkasomban, igaz, nem ő tehetett róla. A két év alatt rengeteg bajt összeszedtem: volt agyhártyagyulladásom, tüdőgyulladásom, a veséim sem voltak jóban velem. Kilenc hónapot feküdtem intenzív osztályon, aztán találtak donort és újra műtőasztalra tettek. Egy 48 éves magyar ember szívét kaptam meg. Ez nagyon derekasan viselkedik velem. Azóta mindennap karácsony van, élvezem az életet. Motorozok, horgászok, evezek, grillezünk a barátokkal és a családdal. Az orvosok szültek újjá engem.”

Egy másik győri férfi sokáig műszívvel élt. Este bedugta műszerét a konnektorba, reggel pedig kihúzta, aztán indult dolgozni az Audiba.

„Mivel ő műszaki ember, nagyon nehéz volt rábeszélni a transzplantációra – idézi fel dr. Dézsi Csaba András professzor, a város polgármestere. – Azt mondta, ő a gépekben jobban hisz, mint egy bizonytalan kimenetelű műtétben és ismeretlen szívben. A klinikán a kontrollvizsgálaton aztán beküldtek hozzá egy transzplantált beteget, aki meggyőzte. Azóta is jól van, dolgozik, és ahogy ismerőse tréfásan megjegyzi, az áramot sem fogyasztja.”

Magyarországon a konferencia előtti napon végezte a 700. szívtranszplantációt dr. Hartyánszky István egyetemi docens, a Városmajori Szív és Érgyógyászati Klinika szívsebészeti profilvezetője és csapata. Előadásában szólt arról, hogy régebben azt a sebészt, aki a szívhez mert nyúlni, azonnal megfosztották a diplomájától. Végül egy kocsmai verekedésben szíven szúrt betegen minden tiltás ellenére elvégezték az első műtétet. Aki forradalmian újat akar létrehozni a tudományban, annak általában át kell lépni a kor erkölcseit, sőt gyakran a hatályos jogszabályokat is, fogalmazott az egyik legismertebb és legeredményesebb magyar operatőr orvos. A sors dramaturgiája úgy alakította a napját, hogy előadása után indulnia kellett vissza a klinikára. Elkezdte ugyanis a 701. felnőtt-transzplantációt.

Dr. Ablonczy László, a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézet Gyermekszív Központjának vezetője arról beszélt: intézetükben eddig már csaknem 80 gyerek kapott új szívet. A gyerekek, főleg csecsemőkorban, hihetetlen erővel, élni akarással rendelkeznek, ezért aztán regenerálódásuk rendkívül gyors, magyarázta a specialista.

A városmajori klinikán dolgozó dr. Szabolcs Zoltán szívsebész professzor, az alapítvány elnöke sok betegéről mondta el élményeit a maga élvezetes stílusában. Mondott azonban egy első hallásra örvendetes, ám mégis súlyos mondatot: Magyarországon most nagyon rövid a várólista. De nem azért, mert kevés a szívelégtelenségben szenvedő beteg, hanem a Covid következtében igen megcsappant orvos–beteg találkozás miatt ezeknek a bajoknak csak egy kis részét derítik fel és küldik kardiológiai osztályokra a háziorvosok. Győr-Moson-Sopronból viszont sokan érkeznek az átültetést végző klinikára vagy az országos kardiológiai intézetbe. Ez azt is mutatja, fogalmazott a professzor, hogy itt hamarabb kerülnek kórházba a rászorulók, akiket aztán alapos kivizsgálás után, szükség esetén gyorsan a megfelelő intézetbe irányítanak a szakorvosok.

A találkozón dr. Dézsi Csaba András polgármester a közgyűlés felhatalmazásával egymillió forintot adományozott az alapítványnak.