A Füles Bástya egyik különleges lakóját kedves arcocskája, nagy fülei teszik igazán szeretnivalóvá a denevérek között.

Bár nevében fellelhető, hogy nílusi, korántsem csak ezen a területen honos, hiszen Észak-Afrika, a Közel-Kelet, Ciprus, valamint Ázsia egyes vidékein egészen Pakisztánig előfordul a nílusi repülőkutya. Súlya 165–170 gramm, testhossza 12–17 centiméter, ezzel a közepes testű repülőkutya fajok közé tartozik.

A nílusi repülőkutya hatalmas lélekszámú kolóniákat alkot, amihez akár kilencezer egyed is tartozhat. A nappali órákat általában barlangokban, sziklahasadékokban vagy egyéb búvóhelyre visszahúzódva töltik. Éjjel járnak táplálék után, így a Füles Bástyában is az éjszakai részen található.

A nílusi repülőkutya étlapján szinte kizárólag gyümölcsök szerepelnek, méghozzá leginkább az édes gyümölcsöket kedveli. Szüksége is van e nagy energiatartalmú táplálékra, hiszen az aktív repülés rendkívül energiaigényes. Ezek közül is Pablo kedvence a szőlő, a banán és a mangó, viszont a narancsot, az almát, a körtét sem veti meg. Hamar bizalmába fogadta gondozóit, akiknek egy kis szőlőért cserébe még a simogatást is megengedi, valamint a kézre repülést is hamar megtanulta.

A denevérek ultrahangradarral tájékozódnak, így amikor nyílik az ajtó, Pablo saját „cicergős” kiáltásának visszhangja alapján méri fel a terepet és minket. Pablo, miután megkapta a jutalomszőlőjét, halk nyüsszögő hanggal – mint aki megköszönné, amit kapott – szépen elfogyasztja azt, majd a mag kiköpésével a gondozókhoz fordulva, kéri a következőt.

Bár sokan tartanak a denevérektől, főleg, mert azt hiszik „hajba kapnak az emberrel”, érdemes meglátogatni a Füles Bástyában Pablót is, hiszen ő nem egy mindennapi denevér, és még a dús hajba sem kapaszkodik bele.

Forrás: Xantus János Állatkert