A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének vendége volt a közelmúltban Zsuffa Tünde író, akivel előadása előtt beszélgettünk.
Nem mindennapi személyiség. Élete olyan mint egy romantikus dráma, hittel és tagadással, bűnnel és megbocsátással, tévedéssel és felismeréssel, keserves megpróbáltatásokkal és ragyogó sikerekkel. Azt mondja, ezek nélkül nem lehetett volna író. Eddig hét könyve jelent meg, a nyolcadik is lassan nyomdába kerül. A legismertebb, az „Ég tartja a Földet”, Szent Erzsébet életéről szól, és nagysikerű musical készült belőle. Folytatása, az „Ég tartja a Királyt”, a második honalapító IV. Bélát és korát mutatja be. A középkori témákon kívül otthonosan mozog a jelenben, ír a közelmúlt és napjaink történéseiről, szereplőinek fordulatos élete magával ragadja az olvasót.
Zsuffa Tünde Pusztaszabolcson, a Székesfehérvárhoz közeli mezővárosban töltötte gyermekkorát.
„Nyolc évesen mondtam ki először, hogy író leszek és egyedül az én hentes édesapám nem nevetett ki ezért. Azt mondta, ha ez az álmom, akkor az leszek. Ő volt életem legmeghatározóbb személyisége. Gyerekként faltam a könyveket, de nem a romantikus lányregényeket. Az én kedvenceim tele voltak kalanddal, szenvedésekkel, és ezekben a történetekben az igazságtétel sokszor bizony váratott magára. Átéltem, és tudom milyen az életért küzdeni, tudom milyen a halálfélelem, tudom milyen az, amikor elárulnak, amikor egyedül vagyok, és azt is tudom, milyen egyedül felnevelni egy gyereket. Az élet minden egyes olyan szegmensét, amit egy normális ember el akar kerülni, én átéltem. Nem volt könnyű, de ezek a fájdalmak, ezek a próbatételek tettek azzá, aki vagyok. Ettől váltam íróvá.” – vallja.
Tizenhat éves volt, amikor súlyos betegséget állapítottak meg nála. Az érzékeny kamaszlány hosszú időt töltött az Országos Onkológiai Intézetben. Eljött a pillanat, amikor az orvosok már menthetetlennek tartották. „Ne félj, csak higgy!” – biztatta édesapja, és Tünde fogadalmat tett: ha meggyógyul, egészen Istennek szenteli magát, apáca lesz. S a csoda megtörtént, felgyógyult. Tartotta magát ígéretéhez, zárdába vonult. A jelölt évek és a noviciátus kétségek közt teltek, elöljárói nehéz feladatot bíztak rá. Haldoklókat kísért ki az életből, fogta kezüket, imádkozott értük, mosdatta a halott testeket. Itt múlt el végleg a halálfélelme, mert az utolsó percekben minden eltávozó arcán meglátta a mennyei mosolyt, tanúja volt a végső megbékélésnek.
Arra, hogy mégsem ez az ő sorsa, végül az ausztriai mayerlingi karmelita kolostor apátnője ébresztette rá. A szeretett Bubu néni azonban nem eresztette el a kezét, kitaníttatta és mindenben segítette. Így szerzett diplomát a bécsi egyetemen, és egyetlen nőként a heiligenkreutzi ciszter apátság főiskoláján, ahol Ratzinger bíboros, a későbbi XVI. Benedek előadásait is hallgatta.
Zsuffa Tünde ezután hazajött, nyelviskolát nyitott és közben rátalált a szerelem. A gyönyörű esküvő után nem sokkal már a gyermekét várta. Kisfia megszületésekor férje elhagyta őt, mert beleszeretett a legkisebb húgába. Gyötrelmes évek következtek, a gyógyírt ismét Ausztria jelentette. Több mint egy évtizedig dolgozott a bécsi magyar nagykövetségen. Jó állása, szép lakása volt, nevelte kisfiát, aki egyébként ugyanúgy megálmodta küldetését és, kijelentette, műkorcsolyázó lesz. A nyugodt bécsi életnek édesapja halála vetett véget. Halálos ágyánál ugyanis a fia ígéretet tett a nagypapának, hogy édesanyját kézen fogja és hazajönnek Magyarországra. Öt évvel ezelőtt megtették, Zsuffa Oszkárnak pedig igaza lett. Írónő lett a lányából.