Mennyi történet van ebben a térben?! Mennyi szín, mennyi história, mennyi játék, mennyi szerelem, mennyi nemzedék, mennyi nosztalgia.
Ül egy 81 éves asszony a Bem téri padon, gyógyszereiért jött a patikába, két doboz vérnyomáscsökkentő, meg egy csomag magnézium van a papírzacskójában. Havonta váltja ki őket, ha jó idő van, mindig megpihen a parkban a tölgy-, a nyár-, a tiszafa, a fenyő, a platán meg az ámbra hűvösében. Szemben ül azzal a szoborral, melyet lányuk emlékére adományoztak győri szülők. Én meg még mindig itt vagyok, állapítja meg az idős asszony, szinte szégyenkezve, aztán próbálja távol tartani magát a ráugráló, jókedvű kutyáktól.
A Bem térnek nagy a kisugárzása. Jó környék, mondják a régiek, nagy polgári lakásokban éltek itt az emberek. A parkot a II. világháború szétdúlta, ezután Lakatos Kálmán építész városrendezési tervébe került bele először. Az 1970-es években kezdték el a teret parkosítani. Az utóbbi években tiszta, rendezett zöld közösségi hely, közkedvelt futópályával, pezsgő gyermekjátszótérrel, kulturált nyilvános WC-vel, a négylábúak birodalmával, és egy nekik is szánt különleges ivókúttal.
A futópálya – melynek rekortánfelületét nemrég javíttatta ki dr. Dézsi Csaba András polgármester, aki ennek a nádorvárosi körzetnek is a képviselője 1994 óta folyamatosan – a legtoleránsabb helyek egyike. Tanulhatna belőle a politika. A pálya, és az azon futók mindenkit befogadnak. Van tömzsi, betegesen kövér, szuszogó fiatal lány, infarktus után önmagát a mozgással rehabilitáló hatvanas férfi, feszes, modell alakú huszonéves fiatalasszony, akiért általában babakocsiban kalimpáló apró gyerekükkel érkezik a férje. Van idős botorkáló, és van kacskán rohangáló gyerek. Senkit sem szorítanak le, senkit nem mosolyognak meg, senkit sem akarnak legyőzni. Akkor szólnak csak rá valakire, ha utcai cipőben sétál a pályán.
A magas kerítéssel körbevett focipályát régen kemény beton fedte. A legkisebb esés is felhorzsolta az ember térdét, egy nagyobb bukás elszenvedője általában a baleseti sebészeten kötött ki. Ma ez a pálya is rekortán, nemrég adták át. Összehasonlíthatatlanul vonzóbb és biztonságosabb ezen játszani.
„Fel kellett törni a régi talajt, újrabetonoztuk a sportpálya területét, majd az így előkészített felületet vontuk be rekortánnal. A partvonalon túli szélét murvásra tervezték, de azt mindenki fölhordta volna a pályára, ezért azt is befedtük rekortánnal” – magyarázza dr. Dézsi Csaba András, aki gyerekkorát is ezen a környéken töltötte.
A Bem téri sportpályán jól megférnek egymással a focisták meg a kosarasok. A kisgyerekek néha toporzékolnak, hogy apjuk elveszi tőlük a gumilabdát, és kétszer-háromszor is megpróbálnak vele beletalálni a kosárba, ám nemigen sikerül.
„A padon, ahol a néni ül, a nyáron Bede Fazekas Csaba művész úr pihent estelente” – mutatja egy unokáival sétáló férfi. – „Mostanában nem láttam kinn, remélem, nem beteg. Számon tartjuk őt” – teszi hozzá, és elárulja, hogy nem járatos az operairodalomban, de Bede Fazekas mindig lenyűgözi a színpadon.
A Bem téri park történelmi hely is. 2006-ban állították fel a két egymásba fonódó tölgyfát ábrázoló lengyel–magyar barátság emlékművet, és a szmolenszki légi baleset emlékére 2011-ben a Lech Kaczynski-emlékkövet, mindkettő Tóth Dávid szobrászművész alkotása. A tölgyfás alkotást Lech Kaczynski lengyel elnök és Sólyom László köztársasági elnök leplezte le.
A város azóta is nagyon vigyáz a tölgyekre, melynek „erős gyökerei a földben összefonódva jelképezik a lengyel és a magyar nép barátságát”. Az emlékművet folyamatosan tisztítják, környezetét rendben tartják.
A park nagyon népszerű a kutyások körében. Amikor egy korai reggelen fiam és családja Budapesten szocializálódó, Magyarországon ritka cairn terrierjével először megjelentem ott, elláttak tanáccsal a helyi kutyások. „A kutyajátszótéren póráz nélkül futkározhat a kutyus, de pórázon itt kinn is nyugodtan sétálhatnak, jól van nyírva a fű, ritka a toklász (az egérárpa szúrós, kalászszerű termése – a szerk.)” – mondták, de hozzátették: azért vigyázni kell, mert a toklászt teljesen sehonnan sem lehet eltávolítani.
Sajnos sokszor a kutyából sem mindig, befúródik az állat lábujjai mellett, és lehet, hogy elvándorol egészen a májáig, a tüdejéig, vagy éppen kifúrja magát a talpán. Az még a jobbik eset – magyarázta később egy állatorvos.
A Bem tér Nádorváros tüdeje, mondhatnám közhelyszerűen, de valóban az. Zöld világ, amely együtt él velünk, ha gondozzuk és szeretjük őt.