Mióta Győrben létezik egyesületi szinten a kajak-kenu, azóta a városban Vén Lajos és a sportág elválaszthatatlan egymástól. Az idén 84 éves mesteredző a hatvanas évek közepén pedagógusként érkezett a városba, azzal a megbízással, hogy rakja le az alapokat, szó szerint is, hiszen nemcsak a sportág indult a nulláról, a szükséges infrastruktúra sem létezett. Az építkezésből egy híres műhely alakult ki, ahonnan világ- és olimpiai bajnokok indultak el, és tették a várost a sportág fellegvárává.

„A Testnevelési Egyetemet Győrből keresték meg, és kértek néhány fiatal szakembert a torna, valamint a kajak-kenu meghonosításához, így érkezett ide Röck Samu és én is. Nehezen indult be az egész, két év küszködés után találtuk meg a helyünket, a vízitelepet, ahol most is működik a győri klub. Eleinte hajónk sem volt, csak kondicionáló edzéseket tartottam, aztán beszereztünk használt eszközöket és vízre szállhattunk. Szó szerint kapavágásról kapavágásra magunk építettünk fel mindent. Nagyon jó csapat volt, a fiatalok ott élték az életüket, és gazdái lettek a vízitelepnek” – mesélt a kezdetekről a Győr+ Média sportos podcastjében, a Spílerben az alapító edző.

A felnőttek között az 1976-os montréali olimpia hozta meg az igazán nagy sikert a Rába ETO életében, hiszen Sztanity Zoltán egy évvel világbajnoki címe után ezüstérmes lett. A klub legjobbja akár első is lehetett volna a formája alapján, de sok minden összeesküdött Vén Lajos tanítványa ellen. „Súlyos hiba volt egy hónapra kimenni Kanadába, mindenhol fegyveresek vigyáztak ránk a négy évvel korábbi terrortámadás miatt. A versenypályán se tudtunk készülni, csak egy kis tó állt rendelkezésünkre. A másik hátráltató tényező az a rivalizálás volt. Sztanity korábban megszerezte az indulás jogát Csapó Géza előtt, hiszen minden válogatót megnyert, így a szövetségi kapitány kihirdette, hogy Zoli indul ötszázon, Csapó pedig ezer méteren az olimpián. Ekkor Csapó majdnem megverte a kapitányt, egy törött sörösüveggel kergette az edzőtáborban, és később már az olimpia helyszínén is fenntartotta a feszültséget, és naponta elmondta Zolinak, hogy nem indulhat majd a versenyen” – emlékezett vissza Vén Lajos, aki nagyon büszke arra is, hogy egy másik tanítványa, Joós István 1980-ban a moszkvai ötkarikás játékokon szintén a dobogó második fokára állhatott fel a kajak kettesek 1000 méteres versenyében.

Miután az 1984-es Los Angeles-i olimpiára politikai okokból nem mehetett a magyar küldöttség, és a győri egyesületből sokan abbahagyták a versenyzést, vagy fővárosi klubokba igazoltak, Vén Lajos Amerikában vállalt munkát, és mire visszatért, a Rába ETO legendás kajak-kenu szakosztálya az utolsó hónapjait élte. A mesteredző a sportág győri másodvirágzásának, és második aranykorának is részese volt a szakmai stáb tagjaként, és a mai napig meghatározó tagja ennek a közösségnek.