A legjelentősebb német drámaírónak tartott Friedrich Schiller nagyívű művét mutatja be október 6-án a Győri Nemzeti Színház. Az Ármány és szerelem az alkotó saját életéből építkezik, melyben a környezet előítéleteinek tüzében egy eszményinek ígérkező szerelem lesz semmivé. A történet lelkünk mélyéig hatol, s egyúttal figyelmeztet arra: a lélek szabadsága mindennél fontosabb.
„Amikor először megláttam az arcomba szökött és száguldani kezdett az ereimben a vér. És minden lüktetés azt kiáltotta, minden lélegzet azt suttogta, hogy Ő az!” – vall szerelméről a középosztálybeli Lujza, azaz Juhász Jázmin a darab kezdetén édesapjának Millernek, a városi utcazenésznek, akinek bőrébe Vincze Gábor Péter bújt bele. A nemesi származású Ferdinánd, vagyis Hajdu Tibor iránt táplált földöntúli érzései azonban az őket körülvevő és marcangoló intrika és ármánykodás hatására hamar hanyatlásnak indulnak.
„A dráma konfliktusa abból ered, hogy a szerelmesek nem egy kasztba tartoznak, és bár ugyan Ferdinánd próbálja mindezt konzekvensen áthidalni, de egy ügyes hadjárattal félrevezetik, és elmegy egy végső pontig, ami már visszafordíthatatlan. Fontos dolgot állít a darab: van-e a társadalmi rétegek között átjárás, és volt-e akkor? Ez egy állandó és örök érvényű probléma a világirodalomban is” – mesélt a műről a Győr+ Médiának Hajdu Tibor, aki nemrégiben Junior Príma Díjban részesült.
A színész a darab kapcsán rámutatott: azokban a helyzetekben, melyet Schiller drámája is prezentál az a legborzasztóbb, hogy bizonyos emberek szeszélyei és hatalmi lehetőségei visszafordíthatatlan tragédiákhoz vezethetnek. „Az Ármány és szerelem mindezen tényezők komoly kulminációja. Ferdinánd az első felvonásban egy szerelmes férfi, a másodikban az apja által megalázott férfi, a harmadikban egy kétségbeesett férfi, a negyedikben egyszerűen csak a kérdéseket keresi, az ötödikben pedig talál egy választ” – árult el részleteket a produkcióról Tibor, majd hozzátette tulajdonképpen a férfivá válás folyamata is kibonatkozik a nézők előtt.
A főszereplő kérésünkre egyúttal vallott a különleges, hideg, mégis modern díszletről, látványról is. „Koromból kifolyólag unom már a papundekli színházat, vagyis azt, amikor hétköznapiak a kellékek és díszletelemek. Ez most más, ez egy elemeltebb történet, és azért kell elemelni, mert a szöveg annyira archaikus, hogy annak egyfajta ellenpontozásaként születtek a jelmezköltemények és a díszlet. Örülök, hogy ebben a térben játszhatjuk. Iszonyúan megterhelő nekünk színészeknek, rettenetesen fáradtak vagyunk, de nagyon értékes dolog született” – tette hozzá a színész.
Évekkel ezelőtt már láthatták a drámát a győriek, akkor Ács János rendezésében, most azonban Vladimir Anton álmodta színpadra a művet.
„Három évig halasztották a darabot a teátrumban, megvártak vele, ez nagyon jól esik. Ez egy nagyon érzékeny tematikájú alkotás, mivel örökzöld témákat ragad meg, amikor Schiller írta például betiltották Bécsben és Münchenben. Ezer éve nem tanult meg valamit az emberiség, mégpedig azt, hogy az időseknek nem szabad beleszólniuk a fiatalok szerelmébe. A térrel, a jelmezekkel, a színészek vezetésével arra próbáltam figyelni, hogy egy időtlenséget ragadjak meg, hogy ez 200 évvel ezelőtt is így volt, de ha 100 év múlva tárgyalunk erről a problémáról akkor is így lesz” – fogalmazta meg véleményét a Győr+ Médiának a rendező.
Vladimir Anton zárásként hozzátette, úgy érzi ő maga az a fajta szakember aki társként tekint a színészekre, sok ötlet és játék a művészek elképzeléseinek gyümölcse, a közös munka pedig a Mirandolina után ezúttal is fantasztikusan sikerült.
Galéria: O. Jakócs Péter
TV-s szerkesztő: Farkas Mónika