A színművész 1993 óta tagja a Győri Nemzeti színháznak, így volt miről beszélgetni a Győr+ Rádió és Mihályi Orsi mikrofonja előtt.

Elmesélte, édesapja milyen tehetséges versmondó volt és hogy milyen remekül rajzolt. Igazi alkotóelme volt, de nem a művészi ambíciója került előtérbe, hiszen tanárként kereste kenyerét. András már egész fiatalon tudta, hogy színész szeretne lenni.

Zalaegerszegen kezdte pályafutását, majd egy darabig Szegeden játszott. Amikor Győrben Korcsmáros György igazgató lett, szeretettel fogadta a fiatal színészt, aki az akkori igazgatóváltás után el akart szerződni Szegedről. András pedig azóta is tagja a győri teátrumnak.

Már majdnem negyven éve van a pályán, de saját bevallása szerint egy dolgot sosem tudott megtanulni: mégpedig azt, hogy hogyan is menedzselje önmagát a színpadon kívül. Eljátszott számtalan kis és nagy szerepet, és azt gondolja mindent meg is tesz a világot jelentő deszkákon azért, hogy jól teljesítsen. Úgy érzi, ennél többet nem is kell, és nem is akar tenni. Mert a világ akárhogyan változik, a színpadon minden kiderül…