Visszatértünk Litvániából. Nem jártam még ennyire fent északon, úgyhogy egy ígéretes megfázás lehetősége mellett rengeteg új élménnyel tértem haza -Mireider Máté jegyzete.

Visszatértünk Litvániából. Nem jártam még ennyire fent északon, úgyhogy egy ígéretes megfázás lehetősége mellett rengeteg új élménnyel tértem haza a férfi labdarúgó-válogatott meccseit követő túra újabb állomásáról. A városnézés mellett jutott idő azért kulturális programokra is, és abból kiviláglott: Litvánia történelme legalább annyira tépázott és szélsőséges, mint hazánké. A Német Lovagrend, majd azt követően az aktuális német és orosz állam különböző iterációi elleni évszázados küzdelmek egy rendkívül öntudatos, udvarias, de távolságtartó néppé formálták Litvániát. Magyarországot ismerik, sőt Győrről is tudtunk beszélgetni a helyiekkel (csak egy érdekesség: mindenki tud legalább angolul, ez náluk alapvetés, hogy egy nyelvet beszélniük kell a sajátjukon kívül). Városunkról a jó időjárás, a szép épületek voltak az elsőre felidézett emlékeik. Utóbbit visszafelé is meg tudom erősíteni: az északibb országokra jellemző Hanza-házak vörös téglás, jellegzetes stílusa különleges hangulatot áraszt. Még egy dolog, amiben nemhogy hasonlítanak hozzánk, hanem megegyezünk: azt tartják, hogy Európa közepén található az országuk. A meccs előtti magabiztosságomban nem vitatkoztam ezzel, csak annyit mondtam: egyezzünk ki döntetlenben.