"Ha Brüsszel fütyül is, mi úgy táncolunk, ahogy mi akarunk, s ha nem akarunk, akkor nem táncolunk!" - jelentette ki a miniszterelnök az október 23-i nemzeti ünnepen hétfőn Veszprémben tartott megemlékezésen.

A miniszterelnök elmondta, Brüsszel nem Moszkva: Moszkva tragédia volt, Brüsszel csak egy rosszul sikerült kortárs paródia.

“Úgy kellett táncolnunk, ahogy Moszkva fütyült. Ha Brüsszel fütyül is, mi úgy táncolunk, ahogy mi akarunk, s ha nem akarunk, akkor nem táncolunk!” – fogalmazott ünnepi beszédében Orbán Viktor. Értékelése szerint azonban “az elvtársi kioktatás” változatlan, csak most kondicionalitási eljárásnak hívják, és “nem a tankok gurulnak be keletről”, hanem a “dollárok gurulnak be nyugatról ugyanoda és ugyanazokhoz”.

Hangsúlyozta: a nagy különbség az, hogy a Szovjetunió reménytelen volt, az Európai Unió viszont még nem az. “Moszkva javíthatatlan volt, de Brüsszel és az Európai Unió még megjavítható” – mondta a kormányfő, emlékeztetve a közelgő európai parlamenti választásokra.

Kijelentette: az ’56-osok áldozata csak akkor nyer értelmet, ha a magyar szabadságot mi is védjük, éljük és örökül hagyjuk. “Ők akkor nem haltak meg hiába, ha mi nem élünk hiába. Ha olyasmit adunk a világnak, amit csak mi adhatunk” – fogalmazott a kormányfő, aki szerint Veszprém mint Európa kulturális fővárosa éppen ezt teszi: megmutatja egész Európának, milyen is a magyar kultúra, milyen is a szabadság, ha magyar.

A kormányfő kitért arra is, hogy a magyar lovagias nép, az észszerűség rovására menően is, “ezért fordul velünk elő újra és újra, hogy végül azok törnek ellenünk, akiket korábban megmentettünk, vagy éppen védjük őket”.

“Ma is elsők voltunk, akik Európát védtük a migrációtól és elsők voltunk, akik békét javasoltunk háború helyett, amellyel megmenthettük volna százezrek életét” – fogalmazott.

Hozzátette: Magyarország ma is első és egyetlen, amely vissza akarja tartani az európai népeket, hogy “önként, dalolva meneteljenek bele egy újabb, még nagyobb háborúba”.

A miniszterelnök kijelentette: Magyarország köszönetet, méltánylást sohasem, gáncsot, hátba támadást, baráti tüzet viszont gyakorta kap; a magyar sors olyan mintázata ez, amely időről időre ismétli önmagát.

Nem vigasztal bennünket, hogy a nyugatiak most “megehetik, amit főztek maguknak” – jegyezte meg.

 A magyar ember számára a szabadságharc nem olyasmi, amit vállalhat vagy eldönthet – mondta Orbán Viktor, hozzáfűzve: a szabadságot védeni kell, különben elveszünk. Így volt 1956-ban, 1990-ben és így van ma is – fogalmazott, hozzátéve: tudták ezt mind a régi nagyok, István királytól egészen az ’56-osokig.

A kormányfő, aki a magyar szabadság napján a magyarországi, a Kárpát-medencei és a teljes világ magyarságát köszöntötte, emlékeztetett: október 23-át ünneplik, de Veszprémbe valójában egy nappal korábban kellett volna jönniük, a veszprémiek ugyanis nem vártak a pestiekre, hanem önállóan, már október 22-én megalapították forradalmi szervezeteiket és világgá kiáltották követeléseiket.

Hangsúlyozta: Magyarország minden városának és falujának megvan a maga 1956-ja, mindegyik szolgál valamilyen tanulsággal, és mindegyik része a “mi nagy közös, ’56-os szabadságharcunknak“. Úgy értékelt: ezért nemcsak igazságtalan és lekezelő, de egyenesen hiba, ha valaki 1956-ot csak a rivaldafényben álló főváros forradalmának látja. Méltó és igazságos, hogy ma itt, Veszprémben “hajtunk fejet” az ’56-os szabadságharcosok emléke előtt – tette hozzá.

Felidézte: úgy tartják, az utcai harcokban és sortüzekben mintegy háromezren estek el és húszezren sebesülhettek meg, a kommunista megtorlás pedig több mint 200 ember küldött halálba, 13 ezret pedig börtönbe, és elmenekült az országból 200 ezer magyar.

Hangsúlyozta: a börtönben megtorlást szenvedők és kivégzettek története egytől egyig különálló, megrázó és tanulságos dráma. Hozzátette: sokszínűségük önmagában is bizonyítja, hogy ’56 valóban az egész nemzet nagy közös szabadságharca volt.

“Végeztek ki papot, munkást, földművest, tanárt és kommunista pártvezetőt is, időset, fiatalt, férfiakat és nőket, budapestieket és vidékieket: egy egész nemzet állt a vérpadon” – fogalmazott.

Orbán Viktor azt mondta, 1956 az európai Magyarország hosszú időkre utolsó esélye volt arra, hogy kiszakítsa magát az európai kultúrát, a keresztény civilizációt és a nemzetek létjogát tagadó bolsevik szocializmus világából.

Úgy fogalmazott, “a magyar ’56-os forradalom és szabadságharc nem artikulálatlan üvöltés, nem az elnyomottak dührohama, nem a bosszúért lihegők zihálása és nem is a szabadságvágy zabolátlan kitörése volt”.

A magyar forradalom minden lélegzetelállító hősiessége, halált megvető bátorsága mellett is józan, mértéktartó és felelősségteljes mozdulat volt. A forradalom maga volt a magyar géniusz felvillanása – mondta Orbán Viktor.

Megemlékezett a veszprémi kötődésű Brusznyai Árpádról, akit 33 évesen ártatlanul végeztek ki a forradalom után, és még az emlékét is üldözték. A miniszterelnök azt mondta, a fiatalokat, de még “a diktatúra martalócait” is védő tanár története a magyar géniusz igazi, hamisítatlan, tőről metszett megtestesülése volt, igazi magyar sors.

Orbán Viktor felidézte, hogy gimnáziumi évei alatt sosem hallotta “Pongrátz, Tóth Ilona vagy Brusznyai nevét”, de hallotta az őket halálba küldő gyilkosok nevét. Régi bűnnek hosszú az árnyéka, és ha a bűnt egy egész nemzet ellen követik el, az akkora árnyékot vet, amelynek hetedíziglen sem látni a végét – mondta.

Úgy folytatta: “ma már tudjuk, kik voltak Brusznyaiék, de már kimondani sem vagyunk hajlandóak a gyilkosok nevét, övék a megvetés és a felejtés, Brusznyaiéké a főhajtás és az örök emlékezet. Dicsőség ’56 hőseinek!”

A miniszterelnök arról is beszélt, hogy “a mi nemzetünk elég erős, hogy a hibáival is szembenézzen, tudjuk, hogy a hazaárulók is a mi nemzetünk részei, ők is benne vannak a történelmünkben, mint a balsors a Himnuszban”. Október 23-át november 4-e követte, Brusznyai Árpád elsőfokú, életfogytiglani ítélete után a megyei első párttitkár kért súlyosbítást innen, Veszprémből – idézte fel. Hozzátette: “nem felejtjük el ezt sem”.

Kiemelte: 1956 végül 1990-ben győzött, “mi, akik ott voltunk, akik a politikai csatákat vívtuk a Szovjetunió és a kommunista pártvezetés ellen”, 1956 öröksége nélkül nem győzhettünk volna.

Azt mondta: “a szabadság nevében harcoltunk, és a szabadságharcban kivégzettek adták kezünkbe a legerősebb fegyvert, mert akikkel 1989-ben szemben álltunk, azokat az ’56-ban magyarok ellen elkövetett bűnök emelték hatalomba”, és ezért hatalmuk ingatag lábakon állt.

A rendszerváltáskor a kommunistáknak csak akkor volt esélyük ép bőrrel és a politikai jövő pislákoló reményével átlépni a demokrácia korszakába, ha előbb bevallották legnagyobb bűnüket, s amint bevallották, elvesztették a hatalmukat – fogalmazott.

Emlékeztetett: nyilvánosan kellett eltemetniük az addig titkolt áldozatok földi maradványait. De amint eltemették a testüket, “kiszabadult a lelkük, és ott lebegett a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetőinek feje felett” – tette hozzá.

Megjegyezte: ahogy az alaptörvény mondja, ezek bűnöző szervezetek voltak, és vezetőik el nem évülő felelősséggel tartoznak az ’56-os forradalom vérbe fojtásáért is.

Azt mondta: az MSZMP utódpártja már mikroszkopikus méretű, és “az utolsó kommunisták menekülő útjaként megtervezett utolsó baloldali párt is ott végzi majd, ahol ’56 szelleme szerint végeznie kell”.

Kitért arra: “nekünk 1989-ben csak az volt a dolgunk, hogy befejezzük azt, amit az ’56-osok elkezdtek, hogy megmutassuk”, 30 év kényszerű hallgatás nem azonos a megbocsátással, és hogy a történelmi számlát előbb vagy utóbb meg kell fizetni.

“Csak annyi bátorságot kellett összegyűjtenünk, hogy rájuk mutassunk és elkiáltsuk magunkat: a király meztelen és nem kerülheti el az emberek ítéletét”, amelyet Brusznyai szellemét követve, szabad és demokratikus választásokon mondtak ki, ahol bárki elindulhatott, még a kommunisták is – idézte fel.

Hangsúlyozta: “úgy szabadultunk ki a szovjetek megszállása alól, és úgy váltottuk le a kommunistákat, hogy Magyarországon nem volt polgárháború, egyetlen emberéletet sem vesztettünk, s ha kínnal és keservesen is, de elkerültük Magyarország gazdasági és politikai összeomlását”.

Sőt a mai napig Magyarország az egyetlen ország Európában, ahol 33 év alatt egyszer sem kellett előrehozott választást tartani, “s máig mi vagyunk a legbiztonságosabb és legstabilabb ország egész Európában” – jelentette ki Orbán Viktor.

 Orbán Viktor kiemelte: 1956 győzött, és mi visszacsatlakoztunk az európai népek közösségébe, ez is része a történelmi elégtételnek. Az is igaz – folytatta -, hogy a hely, Európa, ahová visszaérkeztünk, már nem az a hely, ahonnan kizártak bennünket és egyre kevésbé az.

 “Szabadságot akartunk, szabadok is vagyunk, és Európa is a szabadság jegyében egyesült, ugyanakkor most szembe kell nézni azzal, hogy mást értünk szabadság alatt és különbözőképpen képzeljük el a szabad világot is” – fogalmazott.

Azt mondta, innen nézve úgy fest, mintha a nyugatiak számára a szabadság valamiféle menekülést jelentene. “Szabadulj meg önmagadtól, szabadulj meg attól, aminek születtél, de legalábbis változtasd meg azt, aminek születtél. Nődd ki a múltadat, mint egy gyermekbetegséget, válts nemet, válts nemzetet, de legalábbis hagyd magad mögött. Válts identitást, cseréld ki az összes alkatrészedet és rakd össze magad a legújabb divat szerint, és akkor szabad leszel” – fogalmazott.

Kiemelte: mi itt, Magyarországon éppen az ellenkezőjére vágytunk, arra vágytunk, hogy végre azok lehessünk, akik vagyunk. A gondolat, hogy ne legyek férfi, ne legyek magyar, és keresztény se legyek, olyan, mintha a szívünket tépnék ki – mondta, hangsúlyozva: nekünk a szabadság nem menekülés önmagunk elől, éppen ellenkezőleg a szabadság megérkezés, hazatalálás, vállalás. “Az légy, aki vagy!” – fűzte hozzá.

Vállald, hogy magyarnak születtél, kereszténynek, nőnek vagy férfinak születtél, apádnak és anyádnak vagy a gyermeke, a férjednek és a feleségednek vagy a társa; lányodnak vagy a fiadnak vagy a szüleje, vállald, hogy barát vagy és a hazád fia, hazafi vagy! – mondta a miniszterelnök.

“Erről se ’56-ban, se ’90-ben, se ’23-ban, se Moszkva, se Brüsszel kedvéért nem voltunk és nem vagyunk hajlandóak lemondani” – jelentette ki, hozzátéve: nekünk a szabadság életösztön.

A magyar ezért szabadságharcos nemzet és a magyar nemzet életstratégiájának lényege éppen az, hogy mi minden megszálló birodalom sírjánál ott állunk – mondta.

Úgy értékelt, hogy nem tévesztettük szem elől a megmaradás legfontosabb törvényét: még tudjuk, hogy a múlt nem mögöttünk van, hanem alattunk, azon állunk.

“Az 1956-os szabadságharc 67. évfordulóján tisztelettel fejet hajtok az ismert és ismeretlen hősök, valamint azon honfitársaink becsülete előtt, akik több évtizednyi megpróbáltatás és szenvedés dacára sem adták fel, s akik mindannyiunknak példát mutattak” – mondta a miniszterelnök.

Éljen a magyar szabadság, éljen a haza! “A Jóisten mindannyiunk fölött, Magyarország mindenek előtt. Hajrá, Magyarország! Hajrá, magyarok!” – zárta beszédét Orbán Viktor.