Tóth-Zele József három és fél évtizeden át szolgálta a futballtörténelem egyik legsikeresebb csapatát, a spanyol Real Madridot. Utánpótlásedzőként, játékosmegfigyelőként és tehetséggondozóként erősítette a 14-szeres BEK-, illetve BL-győztes királyi gárdát. Többek között Emilio Butraguenót, José Antonio Camachót, Daniel Carvajalt, Achraf Hakimit és Álvaro Moratát is a Madridban élő magyar szakember fedezte fel. Csütörtökön Győrben, a Széchenyi István Egyetemen mesélt kalandos életútjáról és sikeres pályafutásáról az érdeklődőknek. A 87 esztendős futballikon az esemény előtt exkluzív interjút adott a Győr+ Médiának.

Milyen emlékek kötik Győrhöz?

Ezt megelőzően mindössze egyszer, még 1956-ban jártam a városban. A Heves megyei Füzesabonyban nőttem fel, majd a szabadságharc után Bécsbe emigráltam. Az oda vezető úton volt szerencsém megállni Győrben. Már akkor ámulatba ejtett az itteni gyönyörű városháza és az előtte található tér. Örülök, hogy ha 67 év után is, de vissza tudtam térni Győrbe. Bízom benne, hogy rövid időn belül lesz alkalmam ismét visszatérni ide.

Miután Bécsbe emigrált, a Rapid Wien együttesében focizott. Ezt követően Franciaországba vezetett az útja. Hogy került végül Spanyolországba?

Ilku Péter, az Atlético Madrid támadója balesetet szenvedett. Leesett egy fáról, s csúnyán összetörte magát, hosszú időre harcképtelenné vált. Az Atlético vezetői megkédezték tőle, tudna-e ajánlani olyan futballistát, aki pótolhatja őt. Engem javasolt. Párizsból szerződtetett az Atlético, így elkezdődött a spanyolországi életem és karrierem.

Ha jól tudom, az elején nem ment minden zökkenőmentesen.

Már Párizsban rakoncátlankodott a jobb bokám. A szakmai stáb azonban presszionált, hogy nem pihenhetek, futballoznom kell. Így pedig nem is tudtam kiheverni a sérülést. Amikor megkerestek Madridból, sem voltam 100 százalékos állapotban. Nem is szerettem volna átverni az Atléticót, megállapodtunk, hogy egyéves szerződést kötünk, ez idő alatt meglátjuk, mire vagyok képes, s van-e jövőm a focipályán.

Végül nem lett folytatás, egy év után elváltak az útjaik. Nehezen élte meg a szakítást?

Szerencsére akkor ismertem meg életem párját, a feleségemet, ami lelkileg sokat jelentett abban a nehéz időszakban. Miután felhagytam a focival, beiratkoztam az egyetemre Madridban, politikai szakon végeztem. Majd pedig a Real Madridhoz kerültem, ahol több mint három évtizedet töltöttem el. Három gyermekem és négy unokám van, akik bearanyozzák az életemet. Nem lehetek elégedetlen.

Milyen volt a kapcsolata Puskás Ferenccel, aki az Aranycsapat után a Real Madridban is legendává vált?

Rendkívül jó barátságot ápoltam vele, családilag is összejártunk. Minden csütörtökön együtt ebédeltünk. A feleségem egyébként Öcsi lányának a keresztanyja. Puskás Ferenc egy végtelenül önzetlen és jószívű ember volt, aki rengeteg rászorulón segített. A halálát követően a feleségével, Bözsikével továbbra is megmaradt a barátságunk.

Jár még a Real Madrid találkozóira?

A kiemelt, jó mérkőzésekre ki szoktam menni a Bernabéu stadionba. Immáron 15 éve én hozom a madridi klub utánpótláscsapatát a felcsúti Puskás Suzuki-kupára. Ha pedig kiemelt tehetséget látok valahol, akkor hiába vagyok nyugdíjas, arra felhívom a Real Madrid figyelmét.

A legjobban annak örülnénk, ha hazánkból tudna valakit a Real vezetőségének ajánlani.

Erre sajnos kevés esélyt látok manapság. Az elmúlt 15 évben egyébként két tehetséget ajánlottam a Realnak. Az egyikük Sallai Roland volt, de ő végül előbb Olaszországba, aztán pedig Ciprusra igazolt. Kár érte. Szomorú, hogy ezt az utat válaszotta. Segítettem volna neki, mert láttam, hogy istenien futballozik. Lett volna sansz rá, hogy a Real Madrid vagy másik jó nevű spanyol csapat szerződtesse. Sajnos 26 évesen már nincs esélye, hogy átigazolja a Madrid.

Mi a helyzet Sallai válogatottbeli társával, a Liverpoolban remeklő Szoboszlai Dominikkal? El tudja képzelni, hogy egyszer majd a Realban futballozzon?

Ehhez az kellene, hogy 2, legfeljebb 3 éven belül kitűnjön a Liverpoolból, s az angol csapat legjobb játékosa legyen. Ha nem így történik, nincs esélye rá. Szurkolok neki, hogy elérje a céljait. Nem segít ugyanakkor a helyzeten, hogy a Realban két fiatal középpályás, Federico Valverde és Eduardo Camavinga is szenzációs teljesítményt nyújt, s a klub most hosszabbított velük szerződést.

2007 és 2010 között a magyar válogatott közelmúltban visszavonult ikonja, Szalai Ádám a Real Madrid kötelékébe tartozott. Hogyan vélekedik róla?

Ádámról csak pozitívan tudok beszélni, minden elismerésem az övé. Volt szerepem benne, hogy ne csak két, hanem három évig maradhasson Madridban. Meggyőztem a klubot, hogy megérdemel még egy extra szezont, hiszen sérüléssel bajlódott. Három év után aztán nekem kellett vele közölnöm, hogy sajnos vége, távozik Madridból. Már akkor is nagyon intelligensnek tartottam őt. Azt mondta, hogy nincs semmi probléma. Abból, hogy a Realnál eltöltött három évet, rengeteg profitált, megalapozta a külföldi karrierjét. Igaza lett, hiszen 13 évig játszott aztán a német élvonalban.

Mit gondol Florentino Pérezről, a Real Madrid elnökéről?

Nagyon jó kapcsolatot ápolok vele. Saját erejéből lett a Real elnöke. Az elmúlt több mint két évtizedben olyan kiváló eredményeket ért el irányításával a klub, hogy örökre beírta magát a Madrid történelemkönyvébe. Az üzleti élet mellett a futballhoz is nagyon ért. Nagyszerűen menedzseli a klubot.

Mi az, amire különösen büszke a Realnál eltöltött évtizedek alatt?

Arra, hogy olyan tehetségeket fedeztem fel, akiknek az eladásából komoly bevételre tett szert a Real Madrid. Álvaro Moratáért és Achraf Hakimiért összesen 85 millió eurót kaszált a klub. Ez a legmagasabb szinten is rengeteg pénz. Egyébként azt tapasztalom, manapság sokkal kevesebb fiatal játékos kerül fel a nagycsapatba a B együttesből, azaz a Castillából, mint annak idején, amikor én dolgoztam ezen a területen.

Mi lehet ennek az oka?

Divat lett a külföldi csapatokból átigazolni a kiemelkedő fiatal játékosokat. Nagyon nehéz helyzetben vannak azok, akik ma a Real Madrid Castilla játékosai.