Nem ismernek tabukat

„Nem tudok másból kiindulni, mint saját magamból. Nem a koncepció van meg először, hanem a versek, majd azok állnak össze egy kötetkompozícióvá” – mondta Bende Tamás költő, Horzsolás című kötete kapcsán. A fiatal magyar költők estjén – amelynek múlt hétvégén a Zichy-palota adott otthont – Áfra János, Bende Tamás és Horváth Veronika költészetével ismerkedhettek az érdeklődők.

Az est a Műhely folyóirat és a Győri Művészeti, Fesztivál és Művelődési Központ közös szervezésében valósult meg. A szerzőkkel Szarvas Melinda kritikus beszélgetett műveiket átható személyességről, a költészet esetleges tabuiról, illetve a generációjukat leginkább megihlető témákról.

Bende Tamás verseiben szívesen vált megszólító hangnemre

Bende Tamás költőként a személyességet nagyon fontos eszköznek tartja, érdekli a valódi nyíltság, ugyanakkor verseiben szívesen vált megszólító hangnemre is, és a közvéleményt foglalkoztató témákat is gyakran papírra vet.

Horváth Veronika műveiben igyekszik eltávolítani a nézőpontot

Pályatársa, Horváth Veronika másképp vélekedik a személyességről, ő sokkal inkább rizikót lát benne. Műveiben igyekszik eltávolítani a nézőpontot, hogy ne csak a saját személyiségével mosódjon össze a sorok között kirajzolódó mondanivaló.

Áfra János az átélt veszteségeket is vizsgálja műveiben

Áfra János pedig a számára fontos emberek szemszögéből vizsgálja az egyes helyzeteket, átélt veszteségeket. „Én vagyok a beszéd tárgya, de nem a beszélő. Életfeldolgozó jelleg helyett sokkal inkább problémákra adok megoldási lehetőségeket a Rítus című verseskötetemben” – hangsúlyozta a költő.

Mindhárom szerző egyetért abban, hogy a költészetben nem lehetnek tabuk. Bende Tamás szerint nincsenek olyan témák, amelyeket irodalmi alkotásként ne lehetne megfogalmazni. Költőként lényegesnek tartja, hogy bármiről tudjon beszélni, és verseiben le tudja győzni akár a saját határait is. Horváth Veronika Minden átjárható című verseskötetében olyan témákkal is foglalkozik, mint például a nőgyógyászati betegségek. „Erről kevesen mernek beszélni, pedig sokakat érint. Ugyanakkor azt gondolom, hogy egy-egy megfelelő helyen lévő hallgatásnak is fontos szerepe lehet a művekben” – tette hozzá Horváth Veronika.

Áfra János – a nem létező tabuk kapcsán – a szerepversek fontosságára hívta fel a figyelmet, amelyben az áldozat és az erőszakoló is egyaránt beszélhet. A költő az irodalom célját abban látja, hogy hangot adjon azoknak, akik máshogyan nem képesek megszólalni.

A fiatal költők szintén egyformán gondolkodnak arról, hogy generációjukat leginkább a szülőkhöz, nagyszülőkhöz fűződő viszony, a szerelem, és a megélt traumák késztetik írásra. Jellemzően az élőbeszéd jellegű megfogalmazások kerülnek előtérbe verseikben, de a kötött formák, a rímek is visszatérnek. Pályatársaik munkásságát követve a szerzők az idegen nyelvű irodalom hatását is tetten érik egyes versekben, érdekesnek tartják, ahogyan – akár a fordítások által – más irodalmi struktúrából átjönnek bizonyos képek, metaforák. Olvasói oldalról mindhárman a költészet ébredését tapasztalják. Az olvasást népszerűsítő projektek, a zenés felolvasó estek, illetve az internet nyújtotta lehetőségek egyaránt hozzájárulnak a versek elérhetőségéhez.

Az irodalmi est zenei aláfestését a ToSoDa zenekar adta. Áfra János, Bende Tamás és Horváth Veronika verseit középiskolás diákok olvasták fel, de egy-egy művet a szerzőktől is meghallgathattak az érdeklődők.

Az esten a zenéről a ToSoDa zenekar gondoskodott

szerző: Horváth-Simon Barbara
fotó: O. Jakócs Péter