Dr. Dézsi Csaba András, Győr város polgármestere sokszínű egyéniség, aki a városért végzett munkássága miatt Győrben a díszpolgári, országosan a Magyar Tisztikereszt kitüntető címet kapta meg. Reneszánsz ember a barokk városban, aki az előző polgármester szexbotrányát követően nyerte el nagy arányban a győriek bizalmát. Orvosként és polgármesterként is egyből a Covid-világjárvánnyal szembesült, majd a korábbi „békeidőt” követően energiaválság és háború sújtotta környezetben kellett helytállnia valamennyi területen. Csaknem minden, amibe belefog, előbb-utóbb sikertörténetté növi ki magát, aminek az okát sokan kérdezik. Hogyan lehet ennyi üggyel, témával, szakmával párhuzamosan eredményesen foglalkozni? Ki valójában dr. Dézsi Csaba András, városunk polgármestere?
Közismert, hogy ön fiatal korától a mai napig rockzenerajongó. A városi közgyűlésekre az AC/DC zenéjére vonul be, szívkatéterezés közben ugyancsak rockot hallgatnak a háttérből. A fiatalok egy részének a zenei ízlése azonban idővel változik. Sokan „kinövik” az akkori életérzésből, lázadásból is fakadó zenéket.
Kinövik? Önök így gondolják, ezt tapasztalják?
Jórészt igen. A mindennapokból a nosztalgia és az ifjúsági emlékek közé sorolódnak.
Ezek szerint fiatalabb korukban maguk nem szerették, vagy már nem szeretik például a Beatles együttes zenéjét? Vannak persze olyan divatzenék, amik könnyedén felejthetőek. A rockzene viszont már maradandó műfaj, ma is stadionokat tud megtölteni.
Ferenczy György (Máté Péter-díjas szájharmonika-művész, énekes, hegedűs, gitáros. Rackajam, 1-ső Pesti Rackák): Az Átutazót énekeltem a Müpában. Már a fellépés előtt sem éreztem túl jól magamat, de koncertet nem mondunk le, és nem hagyunk félbe. Ez számomra törvény, szentírás, örök szabály. Még valahogy kivonszoltam magam a színpadról, aztán már hívni is kellett a mentőt. Borsa Kata fesztiválszervező látta, nem biztos, hogy kihúzom addig, míg a mentő odaér, ezért felhívta Győrben Dézsi Csaba Andrást, akit én akkor még nem ismertem. Csaba mondta Katának, mit és hogyan csináljon. Ő irányította a mozdulatait. Higgadtan, pontosan és szakszerűen. Nekik köszönhetem, hogy élve emeltek be a mentőautóba.
Idősebb emberekkel.
Ez nem így van! Generációkon átívelő értékről van szó. Olyan ez, mint sportban a jó foci, szerethetsz te bármilyen sportot, de egy biztos: Magyarországon, sőt Európában, a nagy stadionokat szinte kizárólag a labdarúgás tudja rendszeresen megtölteni. A Rolling Stones fellépéseire ma ugyanúgy kíváncsiak az emberek, mint az 1960-as években, sőt sokkal nagyobb tömegek mennek a koncertjeikre, mint korábban. Nyilván sokat változott a világ, a társadalmi, politikai berendezkedések váltogatták egymást, az értékek hangsúlyai is eltolódhattak valamerre. De a valódi értékek a művészetekben, ezen belül a rockzenében érvényesek maradtak, ezért ez a zene nem kopott el. Van persze, aki kifinomultabb, elitebb rétegzenében talál élményeket. Tudják, mi a különbség a jazz- és a rockzenész között? A jazzgitáros több ezer akkordot játszik néhány embernek, a rockgitáros pedig néhány akkordot több tízezer embernek. Ez persze sarkított kijelentés, én nagyon tisztelem a virtuóz jazz-zenészeket, de nem tudnak eljutni akkora tömegekhez, mint a rockzenészek.
Mező Misi (Magna Cum Laude): Szereti megfogni a munka végét, nem egy bőrfotelben ülve osztja az észt, hanem ismeri városa helyszíneit, odamegy, ahol gond van, rendkívül dinamikus, nem halogatja a problémák megoldását. Hogy stílszerű legyek, Csabának helyén van a szíve, tud empatikusan gondolkodni, átérzi mások sorsát, és kifogások helyett mindig megoldásokat, mégpedig lehetőleg azonnali megoldásokat próbál találni.
Mi az állandó érték a rockban?
Ez a zene olyan alapvető ösztöneinkre ható ritmusokat közvetít, melyek jól megjegyezhetők, a közönség könnyen be tudja fogadni, kiváltja az emberből az ütemes mozgást. Ősi energiákat szabadít fel, és összehozza az embereket, egyesít, nem pedig különböző rétegenként szétválaszt. Alapvető emberi érzéseket fogalmaz meg élményszerűen. Segít az embernek kiadni magából azokat az érzelmeit, amelyektől másképp csak nehezen szabadulna, vagy a saját szavaival nemigen tudná elmondani.
Honnan ered a zene – és nem csak a rock – szeretete?
A zene része volt a családunknak, anyai nagyanyám zongoratanárnő volt, és orvos anyukám is kiválóan zongorázott. Sajnos én nem vagyok profi egyik hangszeren sem. Azt mondom, hogy nem tudok, csak szoktam gitározni, és ez a helyzet a zongorával is.
Kiss Tibi (Quimby): Értő szerelmese a muzsikának. Semmit sem halványodik benne az a kortól, társadalmi státusztól, tekintélytől független gyermeki rajongás, ami a legtöbb emberből kikopik, ahogy múlnak az évek. A zenészek kedvelik Csabát, és nem csak azért, mert professzorként sokunknak rengeteget segít.
Ennek ellenére sok, Győrbe érkező világhírű együttessel is játszik egy-egy dalt a koncertjükön. Hogy kerül fel a színpadra?
Amikor egy-egy szám erejéig fellépek valamelyik, akár világhírű művésszel, vagy magyar rocksztárokkal, akkor nem azért megyek fel a színpadra, mert odakéredzkedem, hanem azért, mert ők hívnak. Ugyanis a barátaim, és számukra is ez egy érdekes játék. Ők leginkább azt a kardiológusprofesszort látják bennem, aki szereti a rockzenét és tiszteli és ismeri a művészetüket, no meg többüknek a szívét is, gyakran még belülről is. Pont annyit zenélek, amennyi nekem is örömet okoz. Soha nem szerettem volna többnek látszani, mint amennyi vagyok. A baráti zenekaroktól ez egy kedves gesztus, nekem pedig óriási kihívás. Olyan ez, mint amikor valaki, aki nem profi sportoló, lefutja a maratont. Senki sem bántja azért, mert valami olyasmivel próbálkozik, amiben nem profi, sőt megtapsolják érte, amikor a célba ér.
Nyilván hatalmas élmény volt négykezest játszani Rick Wakemannel, a Yes együttes világhírű virtuóz billentyűsével…
Óriási, még akkor is, ha csak a Szamárindulót játszottam vele. Steve Hackett (Genesis) már többször megtisztelt azzal, hogy egy színpadon játszhattam vele és a zseniális Djabe zenekarral. Egy dalban gitározom is a legutóbbi közös lemezükön, ami hihetetlen megtiszteltetés számomra. Steve Hackett és felesége, valamint Rick Wakeman, Stewart Copeland (Police) és Chris Slade (AC/DC) is meglátogatták a Papagájmentő Alapítvány telephelyét és rendkívül meghatóan nyilatkoztak arról a gondoskodásról, és állatszeretetről, amit tapasztaltak. A komoly és intelligens emberek másokat is a maguk komplexitásában értékelnek és én is hasonlóan gondolkodom. Csak a buta és gonosz emberek gúnyolódnak az állatvédelemmel kapcsolatban. Szerintem a legtöbb ember összetett egyéniség. Számomra pontosan akkora teljesítmény annak a családanyának a munkája, aki otthon naponta főz, mos, vasal, takarít, tanul a gyermekeivel, helytáll a munkahelyén, és teszi mindezt ha nem is mindig mosolyogva, de általában szeretettel, és ezáltal teljesedik ki. Sokaknak számos hobbijuk van, ugyanúgy, ahogy nekem is. Például ügyesen rajzolnak, esetleg gitároznak, énekelnek vagy valamit sportolnak. Én nagyon sok ilyen embert ismerek orvosként, és semmivel sem vagyok több náluk, csak reflektorfényben élem az életemet.
Jó vagy rossz állandóan a közfigyelem fókuszában lenni egész nap?
Ahhoz, hogy ettől az ember ne roppanjon össze, kell egyfajta exhibicionizmus, amit a rosszindulatúak magamutogatásnak állítanak be, de én inkább azt mondom, hogy közlési kényszer. Ne hazudjunk magunknak, aki mondjuk verset vagy novellákat ír, az azért teszi, hogy mások elolvassák és átéljék azokat az érzéseket, amiket ő valamilyen módon közölni akar. Nincs az a zeneszerző, aki ne azért komponálna, hogy hallják a zenét, amit megálmodott. És azok, akik bohócnak nevezik ezeket az embereket, vagy akár engem, azt gondolom, ők maguk a bohócok. Szomorú bohócok, akik a saját tehetségük vagy bátorságuk híján agresszívek, fölényesek, és mindenkit csak kritizálni tudnak. Pedig ha azon dolgoznának, amit szeretnek, vagy szeretnének, akár boldogok is lehetnének. A boldogság ugyanis kizárólag önmagunkban rejlik.
Többen úgy gondolják, hogy polgármesterként a város rendezvényein is a rockzenét favorizálja.
Ha Plácido Domingo éneklése és Korda Gyuri bácsi vagy a Csókkirály is rocknak számít, akkor mondják csak, hogy igen.
Jó, de ők egy-egy alkalommal léptek fel a polgármestersége alatt Győrben.
Rendben, akkor beszéljünk komolyan. Győr kulturális kínálatának csak töredéke a rockzene. A táncművészet legjobbjai, vagy a Győri Filharmonikusok, a Győri Nemzeti Színház, a Vaskakas Bábszínház, az Öt Templom Fesztivál, illetve a populáris zene képviselőinek a műsorai rengeteg nézőt vonzottak. Győr kulturális kínálata színes, szerteágazó, és bátran mondhatom, hogy világszínvonalú. Én ezeknek a szervezésében csak egy műkedvelő polgármester vagyok, aki megfelelő alázattal fogadja a szakma javaslatait. Győrben a kultúrát nem egy ember, hanem több kulturális műhely alakítja, melyeket én maximálisan tisztelek.
Boros Csaba: (Republic): Ami közös bennünk Csabával, hogy mindkettőnk vállalt szerepe önazonos. Szeretjük, amit csinálunk. Nem mások terepeit, útjait próbáljuk bejárni – legfeljebb alkalmi kíváncsiságból, időlegesen kipróbálunk valami mást is –, de azt csináljuk, amihez értünk, azt viszont teljes szívvel és alázattal.
Kikkel szeretne még személyesen találkozni a világsztárok közül?
Nem az a lényeges! Találkoztam személyesen például Ringo Starr-ral a Beatlesből, vagy épp Stephen Hawkinggal, a világ egyik leghíresebb elméleti fizikus zsenijével. Mindenkinek megvannak azok az idoljai, azok a sztárok, vagy fontos emberek az életében, akikkel szeretne legalább néhány mondatot beszélni vagy egy közös fotót elkészíteni velük. A fontos az, hogy elismerjük mások teljesítményét, és ne értékeljük túl önmagunkat. Ha nem tudsz tisztelni másokat, soha ne várd el, hogy téged is tiszteljenek!
Korábban a témában: