Úgyis megtörténik, aminek meg kell
Kardos-Horváth János már több ízben megjárta Indiát: a buddhizmus szellemiségét követve, 28 napos zarándokútra indult, hogy hazatérve, az itthon élőknek egy okostelefonnal készített videónapló formájában hozza el az önismeretnek ezt a tapasztalati formáját. A több magyar zenekarból is ismert zenész-énekessel a filmvetítés előtt a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtárban beszélgettünk
„Ha én jó állapotban vagyok – és általánosítva igaz ez a körülöttem lévőkre –, akkor ami hozzám szól, és jól szól, az mindenkihez szól, és mindenkihez jól szól. Egy kis egészséges önzés mindenképpen volt az utazásomban, magamért is mentem, de azt vallom, hogy akkor tudok csak segíteni másokon, ha rajtam már nem kell” – mondta lapunknak Kardos-Horváth János.
A Divat, budi, tranzit – avagy bevezetés a buddhizmusba című videó képkockáin visszaköszön a buddhizmus szabadsága, ami az énekest hat-nyolc évvel ezelőtt érintette meg először. Vonzó volt számára, hogy ebben a szemléletben egy sokkal tágasabb, és meglehetősen emberibb, nem utolsósorban pedig valóságosabb és logikusabb eszmerendszerre lelt. „Tetszik, hogy nem az öröklés, a javak vagy a hatalom-pozícionálás az elsődleges szempont, hanem maga az egyén” – tette hozzá Kardos-Horváth János. Az önismereti útban pedig lát egy kis írói romantikát is a Kaukázus zenekar frontembere, hiszen a kíváncsiságon túl az is meghatározó volt, hogy a zsebében lapuló ötszáz dollár aligha érne valamit egy amerikai úti cél esetén. „Továbbra is keresem a helyem a világban, nem akarom elfogadni, hogy vége a sztorinak, és arra kell berendezkednem, hogy közép-európai szorongó emberként éljem az életemet. Én nagyon mennék, ugranék, hajt a tettvágy, ami akar, az pedig úgyis megtörténik” – hangsúlyozta Kardos-Horváth János.
A zenész maga írja dalszövegeit, amelyekben az őszinteség hangján egyfajta rendszerkritikát fogalmaz meg, illetve a világ hasonlóságai és különbségei is gyakran megbújnak a sorok között. A mindenkihez szóló üzenetek közvetítését tűzte ki célul az előadó, de az emberek túlzott válaszkeresése miatt már-már túlterheltnek tartja a kulturális termékeket. „Engem nagyon érdekel, hogy hol és miért vagyok, ezt kutatom, és ha ezeket a különféle értelmezési tereket a dalszövegekkel lehet egy kicsit feszegetni, akkor ám legyen. Egy jó dalnak pedig nincs alternatívája” – vélekedett a zenész-énekes.
Az egy hónapos utazásáról mesélve, Kardos-Horváth János többször az önismeret fontosságát emelte ki, és rámutatott a keleti, illetve nyugati kultúrák közötti értékrend-különbségekre. Ami talán a leglényegesebb, hogy saját magán is tetten érte a zarándokút okozta pozitív változásokat. „Öt évvel ezelőtt jártam Indiában először, illetve nemrég jöttem haza ismét. Láttam az öt évvel ezelőtti önmagamat is, nyilván a kőoszlop ugyanaz maradt, csak az én viszonyom ahhoz, illetve saját magamhoz lett más. Én pozitív változásokat tapasztalok, de tény az is, hogy visszafelé már nem tudok menni. Nyugodt szemlélődéssel tekintek ilyenkor magamra. Vállalom a két kultúra közti közvetítő szerepet, hiszen az itthoni szálakat nehéz elvágnom, és talán nem is az a dolgom, hogy Indiában legyek, csak valahol a két világ között” – összegezte Kardos-Horváth János.
Simon Barbara