Ami tetszik mindenkinek, az nem tetszik senkinek

„Minden író köt egy szerződést az olvasóval, rögtön a könyv elején. Az én szerződésem így szól: idefigyelj, olvasó, most jön egy regény, vagy egy novella, és amíg ezt olvasod, addig hidd el, ez a valóság. Nem biztos, hogy igaz, de most ebben élünk mind a ketten, te is, én is. Ha van kedved, akkor gyere, és ne reklamálj” – a 89. Ünnepi Könyvhét alkalmából Vámos Miklós íróval beszélgettünk.

Vámos Miklós pénteken Töredelmes vallomás című kötetét mutatta be az olvasóknak a Kisfaludy Károly Könyvtár rendezvénytermében.

Az író – elmondása szerint – már óvodás korában is írt, fejben szőtte történeteit, majd kamaszként novelláival érte el első irodalmi sikereit. Kosztolányi után szabadon Vámos Miklós is zöld tintával ír, és a költő tanácsát megfogadva, a novellák első oldalát megfogja és kidobja. Azért, hogy a mű még jobb legyen, az utolsó oldalt is elhajítja, majd a közepéből is elvesz egy kicsit, hogy végül csak a történet csontváza maradjon. A Töredelmes vallomás című kötetben az „odaülök, rövidülök” elv alapján egy csokor rövidebb novella kapott helyet. „Sokat gondolkoztam azon, vajon a tudatalattim mit akar üzenni ezzel a rövidüléssel, és három okot is találtam magamban. Az első, hogy az életem végén járva egyfajta rövidülésként élem meg a mulandóságot. A másik ok abban rejlik, hogy azok közé a szerencsés írók közé tartozom, akiknek újra és újra kiadják a régi könyveit. Ilyenkor nem visz rá a lélek, hogy csak úgy kiadjam a kezemből a regényt, hát újra elolvasom, ha pedig elolvasom, akkor átírom. Szépségtapaszokat használok: kihúzok egy-két jelzőt, leírást. A harmadik magyarázat pedig az, hogy szerettem volna idővel eljutni az egy mondatos, illetve egyszavas novellákhoz” – tette hozzá Vámos Miklós.

Az írótól meg tudtuk, hogy ahhoz, hogy történeteket vessen papírra, neki nem kell sem indok, sem definíció. Vámos Miklós szerint az írással meg lehet érteni kusza összefüggéseket is, ezért van az, hogy az írók okosabbak írásban, mint magánemberként. „Az alkotásnak van lélektani, gyógyító hatása is, a legjobb, ha naplót írunk, hiszen az már szinte meditáció” – mutatott rá az író.

Vámos Miklós ironikus írói hangján szól az olvasókhoz, igyekszik saját magától eltávolítani a nézőpontot, de a sorok között mégis megbújik a beszédes személyesség. „Attól még lehet egy regény rossz, ha az író élete belekerül, de épp ettől lehet jó is. Bizonyos morzsák a múltamból beszivárognak ugyan a könyveimbe, de csak azért, mert a saját életemet ismerem a legjobban. Ebben a kötetben az egyes életszakaszaim vétkeit és bűneit vallottam meg” – mondta az író.

A Töredelmes vallomás című könyv szerzőjének meggyőződése, hogy olyan regény nem létezik a világirodalomban, ami mindenkinek tetszik. „Ha mindenkinek tetszik, akkor voltaképpen nem tetszik senkinek. Én csupán történeteket mesélek, vannak formai játékaim, de a legfőbb erősségem az, hogy olyan erős figurák köré építem fel a cselekményt, akiket lehet szeretni vagy utálni. Mindenki ehhez teszi hozzá a saját tudását és tapasztalatait. Éppen ezért, ahány olvasó, annyi könyv lesz abból az egyből, amit a szerző megírt” – összegezte Vámos Miklós.

Simon Barbara

Fotó: O. Jakócs Péter