„Egy egyetem annyit ér, ahány doktorandusza van”

A felsőoktatásban dolgozó oktató-kutatókra nehezedő tudományos publikációs nyomás olyannyira elhatalmasodott, hogy találóan a „Publish or Perish” kifejezéssel írják körül a nemzetközi szakirodalomban. „Publikálj vagy pusztulj!” Vagyis gyorsan és folyamatosan kell publikálni annak érdekében, hogy valaki fenntartani és fejleszteni is tudja tudományos tevékenységét.

A Széchenyi István Egyetemen négy doktori iskolában kilenc tudományterületen várják a doktoranduszokat. Az Egyetemi Doktori Tanács elnökével, Kóczy T. László professzorral vettük sorra a tudományos tevékenység sikertényezőit.

„Alapvetően valóban a tudományos publikációk száma és minősége, idézettsége a legelterjedtebb értékmérő a tudományos munkában. Amikor valaki hozzám jön, mert arra kíváncsi, hogy érdemes-e beadnia a professzori pályázatát, mindig azt kérdezem, hány publikációja van? Mennyi belőle a nemzetközi folyóiratcikk? Mennyiben van első vagy utolsó (senior) helyen a szerzők között? Mennyi a független hivatkozások száma és ebből mennyi az igazán független?” – mondja Dr. Kóczy T. László.

Kóczy T. László professzor szerint a hivatkozások száma az igazi értékmérője a tudományos munkának. Irodájában egyik győri felmenője, Veöreös Mihály portréja előtt, aki az első szállodatulajdonos volt Győrben, és Napóleon is kávézott nála.

A hivatkozás az igazi fokmérője a tudományos munkának

A tudományos élethez természetesen nemzetközi tudományos szakfolyóiratok tartoznak, azokat preferálják a tudós társadalomban. Ezekben független bírálók döntenek a kéziratok sorsáról. A folyóiratok közötti rangsort, színvonalat pedig alapvetően az ott megjelent publikációkra eső hivatkozások száma határozza meg. „A hivatkozás az igazi fokmérője a tudományos munkának, mert hiába kutat végig valaki alaposan egy témát, ha az senkit nem érdekel, akkor sok gyakorlati haszna valószínűleg nem lesz. Ha viszont sokan folytatják és idézik munkáikban az adott kutatást, akkor lehet benne spiritusz” – vallja a Széchenyi-egyetem doktori tanácsának elnöke, akit nemrégiben a Lengyel Tudományos Akadémia tagjai közé is beválasztották, többi között Ausztráliába és Japánba egyaránt hívták vendégprofesszornak, tanszékvezetőnek, sőt, dékánnak is, Győrben pedig dékáni pozíciót is betöltött.

Az impakt faktortól a Google Tudósig

A világon többféle szervezet végez tudománymetriai méréseket, amelyekben a publikációk mennyiségét, minőségét és visszhangját számszerűsítik. Az egyik megoldás az impakt faktor, vagyis a szakfolyóiratok idézettségét jelző mutató alkalmazása. Az impakt faktor a folyóirat két egymást követő évfolyamában közölt cikkeinek, a cikkek számával arányosított átlagos idézettsége a rákövetkező évben. A szerzők általában törekszenek cikkeiket a lehető legmagasabb impaktú periodikában publikálni, hiszen ott egyrészt több hivatkozást remélhetnek, másrészt szakmai szempontból ezek a folyóiratok általában nagyobb presztízsűek.

A Google Tudós (Google Scholar) rendszerében a Google tudományos keresője gyűjti a publikációkat és a hozzájuk tartozó hivatkozásokat is. 2014-ben a Google magyarországi rangsort is közreadott. Itthon a Magyar Tudományos Művek Tára, az MTMT a legautentikusabb forrás.

Egy kutató indexe h, ha h darab olyan cikke van…

Különféle indexeket is számítanak a tudományos tevékenységet végzők minősítésére. Az i10 index például azt jeleníti meg, hogy hány publikációjuk tartalmaz legalább 10 független idézetet. A világon nagyon elterjedt Hirsch-, azaz h-index szerint pedig egy kutató indexe h, ha pontosan h darab olyan cikke van, ami legalább h idézetet kapott. Vagyis a többi cikkei ennél kevesebbet kaptak. A magas h-indexű kutató sok, gyakran idézett cikket publikált. A gyakorlatban a 6-7-es értéket viszonylag könnyű elérni, de az index további növelése már nehéz. A 20-as h-index nemzetközileg is figyelemre méltó teljesítmény (ez húsz olyan cikket jelent, ami legalább húsz idézetet kapott).

„A mérések, minősítések magukra a doktori iskolákra is érvényesek, ahol a PhD-hallgatók megszerezhetik a doktori fokozatot. Ha egy doktori iskola egy diszciplínát, tudományterületet foglal magába, akkor minimum hét, ha kettőt vagy többet, akkor minimum tizenegy törzstaggal kell rendelkeznie, és a törzstagok mindegyikének nemzetközi elismertségű tudományos eredményeket kell folyamatosan felmutatnia. Egy úgynevezett csúszó ablakkal vizsgálják ezt. Az ablak egyik fele mindig a törzstag utolsó öt évének eredményeire világít rá, míg a másik kinyílik az egész alkotói időszakára. Ha az ötéves ablakban nincs megfelelő színvonalú eredmény, akkor a törzstagságot felfüggesztik. A törzstagok biztosítják a minőséget a doktori iskolákban. Témavezetőknek azok jelentkezhetnek, akiknek van PhD-fokozatuk, és szeretnének meghirdetni kutatási témát, de azokat jóvá kell hagynia az adott tudományági tanácsnak, aminek magját a törzstagok képezik.” – mondja Kóczy T. László professzor.

Ahol a kutatási képesség ugyanolyan fontos, mint a vezetői

A Széchenyi István Egyetem doktori iskolái, a Regionális és Gazdaságtudományi Doktori Iskola, a Multidiszciplináris Műszaki Tudományi Doktori Iskola, az Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola, valamint a Wittmann Antal Növény-, Állat- és Élelmiszertudományi Multidiszciplináris Doktori Iskola sok tudományterületet magukba foglalnak. A műszaki például az egyetlen doktori iskola az országban, ami ilyen sokféle mérnöki hivatáson (informatika, közlekedés- és járműtudomány, építőmérnöki tudomány) ível át. Olyan aktuális, modern projekteket is tud így integrálni, mint például az intelligens városok, és ez páratlan előnyt jelent.

„Az a célunk, hogy a doktori iskoláink tovább fejlődjenek. A legfontosabb feladat a nemzetköziesítés ezen a területen is. Az angolt, mint oktatási nyelvet idővel minden doktori iskolában általánosan elfogadottá kell tenni. Nekem jelenleg is van két vendég doktori hallgatóm Mexikóból, múlt félévben volt kettő Indonéziából, előtte többen ugyancsak Mexikóból. Most júniusban Cádizban fogunk előadást tartani nemzetközi konferencián egy jordániai és egy indiai hallgatóval közösen. Egy kirgiz hallgatóval is együtt dolgozunk” – sorolja Kóczy professzor, és rávilágít egy nemzetközileg elterjedt meggyőződésre: egy egyetem annyit ér, ahány doktorandusza van. Minél több a doktorandusz, annál több a publikáció, annál jobbak lesznek az adott intézmény minősítései. Az Egyetemi Doktori Tanács elnöke szerint miközben a magyar mesterképzésben résztvevők többsége kipipálja a kötelező vizsgákat, megcsinálja a diplomatervet és elmegy a diplomával a kezében, de valójában tudományos tevékenységet nem folytat, aközben a külföldi hallgatók kimeneti kompetenciái között a kutatási képesség ugyanúgy szerepel, mint a vezetői.

A doktori iskolákban a PhD-hallgatók több éves kutatómunkát végeznek, amíg eljutnak a disszertációig. A PhD-cím a régi egyetemi doktori címet és az időközben megszűnt kandidátusi címet váltotta fel. A PhD-hallgatók ma már elfogadható mértékű juttatást kapnak, főleg, ha pályáznak ösztöndíjakra és a doktori iskolában végzett munkájukkal párhuzamosan tanársegédi állást is elnyernek a győri egyetemen. Ígéretes, vonzó karrier állhat így előttük a „Publish or Perish” bűvkörében.

Nyerges Csaba
Fotó: Széchenyi Egyetem