Kirepült a kilencedik „kis Beke” is a győri Gyakorlóból
Huszonhat évet átölelően jártak a Beke család gyermekei a Széchenyi István Egyetem Öveges Kálmán Gyakorló Általános Iskolájába. A kilenc testvér közül Dorka ballagott utoljára, ezzel véget ért a Beke-korszak, de az unokákkal majd tovább folytatódhat.
A győri gyakorlóiskola ballagási ünnepségéhez plusz töltetet adott az a szeretetteljes törődés, ahogy a pedagógusok a gyerekeket segítették. Minden egyes mozdulatuk azt szolgálta, hogy a diákoké lehessen a főszerep, elszavalhassák saját verseiket, elénekelhessék saját dalaikat, megmutatkozhassanak, kiteljesedhessenek, és a szülők is nyugodtan fényképezhessék őket. Dorkát például, aki nagyon szépen gitározott. Ő a Beke szülők kilencedik, legkisebb gyermeke, aki elvégezte az Öveges Kálmán Gyakorló Általános Iskolát.
„Ritka az olyan kolléga a tantestületben, aki egy-két kis Bekét ne tanított volna. Mindegyiküket szerettük, Andrást, Gábort, Piroskát, Pétert, Annát, Ágit, Tamást, Noémit és Dorkát, mert nagyon szeretnivalóak voltak, és ez a gondoskodó, szeretetteljes családi háttérnek köszönhető. Egy család kilenc gyermekének nevelését bízta ránk. Kívánjuk, hogy szeretetben gyarapodjanak tovább, unokák hadával, és őket is várjuk a Gyakorlóban” – mondta dr. Ruppertné Hutás Kinga igazgatónő, azt kívánva a ballagóknak, hogy abból az értékrendből, amit az iskola közvetít, a tarisznyájukban nagybetűkkel kiírva vigyék magukkal a becsületességet, emberségességet, egymásra figyelést, megbocsátani tudást, igazmondást, kitartást. A Gyakorlós értékek fontosságának tudatában válasszanak társaságot, barátokat.
Dorka nagyon szépen gitározott a ballagási ünnepségen.
„Huszonhat évig jöttünk a Gyakorlóba. Minden évben járt ide gyermekünk, volt olyan időszak, hogy három-négy is egyszerre. Harmincnégy éves a legidősebb fiunk, ő másodikosként, a Prohászkából átjőve kezdte tanulmányait a Gyakorlóban. Nagyon szerettük ezt az iskolát, főleg az alsó tagozatot, ahol kiváló tanítónénijeik voltak a gyerekeknek. Biczó Rózsa néni például. Ő már nyugdíjas, de több gyermekünket is tanította, és nagyon sokat segített” – mondja a meghatott apa, Beke András.
Azóta a négy fiú és öt lánytestvér többsége már vagy lediplomázott, vagy még egyetemi hallgató. Lett közöttük építész- és villamosmérnök, gépész informatikus, ipari formatervező, óvónéni, tanító néni és logopédus. Noémi magyartanárnak készül az ELTE-n, Dorka a Kazinczyba megy tovább.
„Hogyan is bírtuk? Isten kegyelméből mindig megvolt az, ami kellett. Erő is, pénz is. Azt mondják, ahová az Isten báránykákat ad, oda legelőt is ad” – summázza az elmúlt évtizedeket András, aki eredetileg villamosmérnök, és egy nagy rádiós rendszer országos rendszergazdája a Vízügynél. Felesége, Éva orvos, röntgenesként dolgozik. Egy ideje kiköltöztek Győrújbarátra, mert kellett a tér a családnak, de onnan is hordták a Gyakorlóba a gyerekeket.
Azóta a Beke família tovább gyarapodott. Négy gyermekük már családos. Öt unokájuk van, most jön a hatodik. A ballagás utáni napon is volt egy eljegyzés, és egy hét múlva is lesz. Röpködnek ki a gyerekek a családi fészekből. Mindent megkaptak szüleiktől, tanáraiktól is ahhoz, hogy valóban szárnyalni tudjanak.
Nyerges Csaba/Széchenyi István Egyetem