‘Segíteni szeretnék az embereknek’
Székely Márta és családja közel három évtizede költözött Marosvásárhelyről Magyarországra. Bár kezdetben nekik is szükségük volt segítségre, hamar beilleszkedtek, és számos rászorulót karoltak fel az elmúlt esztendőkben.
Székely Mártát ma már úgy ismerik, mint a Méhecske Közhasznú Alapítvány elnöke és life coach, de eddig hosszú út vezetett. A kétgyermekes családanya kisebbik fia oxigénhiánnyal született, hatéves
koráig nem járt és nem beszélt. „Eldöntöttük, hogy Magyarországra jövünk kivizsgáltatni. Akkor csak kétévente lehetett átjönni, így zöldhatáron jutottunk át. A bicskei menekülttáborba kerültünk, és a jólétből a szegénységbe csöppentünk” – meséli a Méhecske Közhasznú Alapítvány elnöke. Miután a család tagjai megkapták a politikai menekültstátuszt, választhattak, hogy hol szeretnének letelepedni. Sokan külföldre költöztek, ők pedig a fogyatékkal élők iskolája és a folyók miatt Győrt választották. „A férjem evezős edzőként is dolgozott, én pedig éveken át, minden egyes nap vittem a fiamat logopédushoz, úszásra és gyógytornára. Nem adtuk fel a reményt” – mondja Székely Márta.
A kisebbik fiú, Zsolt, ma már jár és beszél néha, a maga módján pedig ír és olvas. Egyébként a család a mai napig fejleszti különböző ötletes megoldásokkal. Ráadásul ő az első fogyatékkal élő, aki a Magyar Evezős Szövetségnél versenyen indulhatott. „A férjem sokat foglalkozott vele, és ebből született meg az ötlet, hogy más fogyatékkal élőknek is biztosítsunk sportolási lehetőséget” – emeli ki Székely Márta, majd hozzáteszi: „a férjem lett 2009-ben az év önkéntese az országban.”
A Méhecske Közhasznú Alapítvány tizenegy éve működik, a megalakulásához pedig sok ezer önkéntes munkaóra vezetett. „Bár a nagyobbik fiam húszévesen Németországba költözött, Zsolti nevelése miatt csak önkéntes munkát tudtam bevállalni, ha éppen ráértem. Egy civil szervezetnél tevékenykedtem, amíg Zsolti iskolában volt, hogy ő is emberek között legyen, és tapasztalatot szerezzen. 2005-től alkalmanként már naponta több órát végeztem önkéntes munkát” – meséli Székely Márta, aki 2007-ben hívta életre alapítványát.
A Méhecske Közhasznú Alapítvány elsősorban a hátrányos helyzetű, valamint a fogyatékkal élő gyereket nevelő családokat támogatja. „A szervezet az én életem leképezése. Minél több emberen szeretnék segíteni, mert a fogyatékkal élő gyereket nevelő családok élete nagyon nehéz.” A segítő szándékot még a dédnagymamamája ültette el benne, akit rendszeresen felkerestek a környéken élők, ha valamire szükségük volt. „Képes volt az utolsó csipet sót is odaadni másoknak, még akkor is, ha nekünk is hiányzott az asztalról. Arra tanított, hogy amire szükségünk van, azt a jóisten megadja” – mondja a kuratóriumi elnök.
Bár támogatókat továbbra is nehéz találni, szerencsére több vállalkozás és magánszemély segíti az alapítvány munkáját. A szervezet folyamatosan nyomon követi az alapítvánnyal kapcsolatban álló rászorulók életét, így ha szükséges, élelmiszerrel, vagy ruhákkal tud könnyíteni a helyzetükön.
A Méhecske Közhasznú Alapítvány egy évtizede szervezi meg a fogyatékkal élőknek országos ergométer versenyét, emellett pedig pótvizsga-felkészítő programjuk is hosszú évek óta működik. „Ötödik és hatodik osztályos tanulóknak kínáljuk ezt a lehetőséget. Az eredmények azt mutatják, hogy tízből közel kilenc diák sikeresen teljesíti a pótvizsgát, a felkészítésnek köszönhetően” – emeli ki az alapítvány vezetője.
Saját bevallása szerint, mindig is szeretett tanulni, ennek köszönhetően pedig számos képzést végzett el. Először is leérettségizett Győrben, majd elvégezte az Európai Uniós pályázatíró tanfolyamot, ezt követően informatikai tudását bővítette, megtanulta a jelnyelvet, sportszervező és pedagógiai asszisztens képesítést szerzett, és elvégezte a life coach képzést. „Néha érdemes lenne megállnunk egy percre és hálát adni azért, amink van, és elfogadni a többi embert a maga valójában. “Segíteni akarok az embereknek, life coach-ként és az alapítvány elnökeként egyaránt.”
Ráadásul mindezt úgy teszi, hogy a hozzá fordulóknak nem csak a tudása, hanem a lelke is gyarapodik. „Lelkileg is fel kell rázni az embereket. Az elmúlt évtizedekben megtanultam, hogy mindig a jóra összpontosítsak. Ma már az a természetes számomra, hogy mosolygok és boldogságban élem az életemet” – hangsúlyozza Székely Márta, akinek az ajtaja mindenki előtt nyitva áll.
Fotó: Marcali Gábor
Kaszás Kornél