80 éve diplomás a 100 éves Teca néni

Szeretet és bölcsesség sugárzik a ma is csillogó szempárból. Idén október elsején ünnepli századik születésnapját Takács Józsefné Teca néni.

Emlékdiplomájának, amit a napokban vehet át, már neve sincs, mert a gránit diploma az utolsó a sorban a 75 éve végzetteknek. Teca tanító néninél, Takács Józsefnénél jártunk győri otthonában, ahol szeretteivel körbevéve él.

A kapuban unokája, dr. Tóth Péter, a Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Kar Szociális Tanulmányok és Szociológia Tanszékének docense fogad bennünket. Amikor 2003 szeptemberében először lépte át az Alma Mater küszöbét, együtt ment nagymamájával az évnyitóra. Teca néni nyolcvanöt évesen vette át a vas diplomáját, Péter pedig első, oktatói munkanapjára készült. Miközben hozzátartozója Teca nénit kísérte fel az emelvényre, egy mögöttük haladó megjegyezte: „Így szeretnék én is ilyen idős kort megélni.” Ezt követően 90 évesen még személyesen vette át a rubin diplomát is.

Ha látták a Titanic című filmet, emlékezhetnek a főszereplőre, Rose Dowson Calvertre, akit a hajóroncs felfedezése után, 101 évesen kivittek a katasztrófa helyszínére. Az idős Rose szekrényén fényképek sokasága sorakozott, mutatva, milyen gazdag életút áll mögötte. Dr. Tóth Péter is számtalan fényképfelvételt őriz nagymamájáról a laptopjában. Ahogy tehetséges sportlövőként versenyez, zongorázik, vagy éppen a teniszcsapat tagjaként mosolyog a kamerába. A legtöbb fotón természetesen tanítónőként szerepel. Az egyik legbeszédesebb felvétel a negyvenes évek elején, Csornán készült, csaknem száz fiúgyerekkel. Ennyi elsős járt egy osztályba akkoriban még.

„Nem volt kis dolog ilyen hatalmas osztálylétszámok mellett megtanítani írni, olvasni, számolni a gyerekeket. Minden padban tintásüvegek voltak, mártogatós tollal tanulták a betűvetést, és ügyelni kellett arra is, hogy elférjenek a teremben, ezért gyakran két részletben tanítottam őket. Jó pár generációval foglalkoztam, de az egész pályafutásom alatt mindössze egyetlen kislány volt, aki nehezebben tanult meg írni. Követtem a sorsát, később ő is felzárkózott a többiekhez” – mondja Teca néni, aki Farádon, óvodásokkal foglalkozva kezdte pedagógusi pályafutását.

Az óvodából a plébános ajánlására egy nagyon tehetős családhoz került magántanítónak. A kislány, akivel foglalkoznia kellett, minden korábbi tanítóval ellentétben tőle elfogadta a leckéket. Évszakoknak megfelelően követte a családot a zempléni és fővárosi birtokokra is. Három év után, 1941-ben kezdett tanítani a csornai iskolában, először még helyettesként. A kollégáját frontszolgálatra hívták, ezért tanított két osztálynyi gyereket. A háborúban elesett kollégája helyére kapta meg a kinevezését 1941-ben.

Teca néni a teljes pályafutása alatt azt kérte, hogy kizárólag első és második osztályosokkal foglalkozhasson. Így volt ez Csornán is, Écsen is. Már nyugdíjasként, Győrben a József Attila utcai iskolában is tanított. Ha éppen nem voltak segédeszközök, maga készítette el azokat a férjével. Számoláshoz farekeszekben összegumizott pálcikákat és állványra kirakható betűket, azok tartóit. Amikor Debrecenben járt, a számolásban jól használható szemléltetőeszközt talált és annyit vett belőle a maga pénzén, hogy mindenkinek tudjon adni az osztályban. A házilag készített segédeszközöket hosszan őrizte a család.

Csornai életkép az ötvenes évekből.

Ha százévesekről írunk, sosem maradhat ki a kérdés a hosszú élet titkáról. Teca néni azt mondja, sokat kellett dolgoznia, de összetartó családja mindig erőt adott, és segítette őt. A szeretetteljes kapcsolatok valóban felérnek az élet vizével. Két lánya, négy unokája és hat dédunokája imádja, mindent megtesz érte. Körbeveszik, simogatják a kezét. Az egyik dédunoka például még nagyon pici volt, de már megfigyelte, hogy a mamának nehézséget okoz a cipőhúzás. Egyszer csak megjelent egy hosszú nyelű cipőkanállal.

Teca néni következetesen neveli a családban felcseperedő nemzedékeket a jóra, a szépre, az egyenességre ugyanúgy, mint csaknem ötven éven át a tanítványait. A mai napig ez vezérli. Családja pedig nagy szeretettel gondozza őt. Nehezen mozog ugyan, de szellemileg teljesen friss. Rendszeresen olvas, tévét néz, rádiót hallgat. Tisztában van a napi hírekkel, aláhúzza például az újságban, ha az 1-es busz útvonala változik, és felhívja rá a család figyelmét. Nyáron jókedvűen, hajnalig elidőzött unokája esküvőjén. Pontosan számon tartja a rokonság születés- és névnapjait, kiváló a memóriája.

Takács Józsefné Csornán, középpolgári családban nőtt fel négy testvérével együtt. Üknagymamája Fertődön az Esterházy hercegné társalkodónője volt. Amikor férjhez ment, nászajándékba kéményseprési reáljogot kapott. A vármegyében az ő alkalmazottjaik tisztították a kéményeket. Teca volt a legkisebb testvér, de hamar neki kellett összefognia a családot. A tanítás mellett tizennégy éven át ápolta édesapját. Tovább vitte a fronton elesett bátyja üzletrészét a másik bátyjával, hogy segíteni tudja sógornőjét és a gyermekeit. Sütött-főzött, összetartotta, összehozta a családot. Nővére négy gyermekének nevelésében is segített, pótolva a család számára a fiatalon elhunyt édesanyját.

Teca néni unokája, dr. Tóth Péter 2003-ban került az Apáczai-karra, miután az ELTE-n elvégezte a történelem szakot és a szociológiát. Kis kerülő következett azután, érintve az MTA Regionális Kutatóintézetét, a regionális doktori iskolát és a Kautz-kart, mígnem az integrációt követően, 2016-ban visszakerült az Alma Materbe. Oda, ahol nyolcvan évvel ezelőtt nagymamája végzett, anno a Győri M. Kir. Állami Népisk. Tanítóképző Intézetben, és diplomáját kapta 1938. június 24-én. Teca néni legújabb emlékdiplomáján mindössze ennyi szerepel majd: „Díszoklevél”. Mert nem találtak időtállóbb anyagot a gránitnál, a gránit diplomát pedig 75. éves jubileumra adják.

Tanítóképzős diákként a harmincas évek második felében. (Balról a nyolcadik a sorban.)

Fotó: Májer Csaba József

Nyerges Csaba/Széchenyi István Egyetem