Szemszög
Mindenkit meglepett a múlt heti hír, hogy a győri belvárosban két újságost is bezártak.
A közösségi médiában sokan az okokat kezdték firtatni, összeesküvés-elméleteket gyártottak. Igazából ok nyilván van, de a tényen semmit nem változtat: a belváros szívében a legjobb tudomásom szerint nincs újságárus!
S a Pável Andrea, Kadocsa Ferenc házaspár távozásával nemcsak azt vesztettük el, hogy megvegyük a kedvenc lapunk, a buszjegyet, igyunk egy jó kávét, hanem ikonikus arcokat is vesztettünk, akik már most nagyon hiányoznak, a köszönésekkel, a mosolyokkal, a nagy nevetésekkel együtt. Ismertek minket, tudták, mit szeretünk, harminc éve már.
A változás az élet része, de nem minden változás jó! Megvenni a Nemzeti Sportot egy szupermarketben, ahol a pénztárosnak fogalma sincs, kinek szurkolok, eléggé lehangoló. Feriékkel beszélgettünk, a mindennapjaink részei voltak.
Ahogy sokunknál a nyomtatott sajtó még mindig az. Mert nem hiszem el, hogy hanyatlásra van ítélve! A reggeli kávé mellé a telefont görgetni nem ugyanaz, a strandoláshoz a Nők Lapja vagy a Sport Plusz pedig úgy hozzátartozik nálam, mint a maga a Balaton. Az újságolvasás informál, kikapcsol, feltölt és állandóságot képvisel. Ahogy tették ezt egészen eddig Feriék is a belvárosban. Mikor mentem, már készítette is elő a Nemzeti Sportot. Ha megjelent, már tette is félre nekem az NB1 magazint, és azt is tudta, mikor fogom megvenni a Zsaru Magazint. Mindig mosolygott, amikor arról beszéltem, hogy a friss újság nyomdafestékillatával semmi össze sem hasonlítható.
Igen, az újságok illata ugyanolyan csodás, mint a könyveké. Előbbiek a klasszikus értelemben eltűntek a városból, egy könyvesboltból pedig dohánybolt lett… Nekem fájnak ezek a változások. Ám bízom benne, hogy veszek még újságot a belvárosban. Mondjuk a legjobb lenne a Feriéktől…
Fotó: Depositphotos.com