Jó magyarnak lenni Ausztriában

„Tudom, hogy sokan kijárnak a magasabb bér miatt Ausztriába dolgozni, reméljük, hogy ez is változni fog, mert Magyarországon is lejárt az olcsó munkaerő ideje” – fogalmazott lapunknak adott interjújában dr. Nagy Andor, Magyarország bécsi nagykövete.

Ön, aki Farádról származik, a Révai Gimnáziumban érettségizett, s kötődik a megyéhez, bizonyára nem nagy szívfájdalommal cserélte fel az izraeli nagyköveti posztot a bécsire, mégiscsak közelebb lehet a szülőföldjéhez.

Visszakerültem végre oda, ahol felnőttem és ahová nyelvileg is tartozom. Nem csak a magyart értem ez alatt, hanem a németet is. Berlinben jártam egyetemre öt évig, és sokkal szívesebben beszélek németül, mint angolul. Ráadásul a feleségem egy magyarországi székhelyű cégnek a vezetője, Bécsből Magyarországra utazni sokkal egyszerűbb, mint Izraelből.

Hogyan jött a váltás, hogy Izraelt Ausztriára cseréli?

Ez egy melegváltás volt. Nyáron Orbán Viktor miniszterelnök Izraelbe látogatott. Utána hazajöttem szabadságra, s augusztus 21-én már Bécsben kezdtem dolgozni. Szeptember közepén pedig már átadtam megbízólevelemet az osztrák államfőnek.

Három éve készíthettem önnel egy interjút, hogy milyen érzés a Biblia földjén karácsonyozni. Bizonyára sokan irigyelték, hogy öt évet tölthetett Izraelben. Milyen volt?

Ez egy ajándék volt az élettől. De hogy egy kicsit érzelgős is legyek, az édesapám 1956-ban kapott egy Bibliát a keresztapjától, aki Sümeg közelében volt evangélikus lelkész. Sajnos édesapám meghalt, a Bibliát én örököltem. Azóta megvan, s kivittem magammal a Szentföldre és elkezdtem újra olvasni. Akkor döbbentem rá, mennyivel egyszerűbb dolgom van, mert ha olvasok egy történetet, el tudok menni oda, ahol játszódik. Legyen az Názáret, a Genezáreti tó vagy éppen Jeruzsálem. Hétvégenként eljuthattam ezekre a helyekre, ezért mondtam azt, hogy Izraelben dolgozni ajándék volt az élettől. Ráadául a legkisebb lányom Izraelben született, ott keresztelkedett. Ő ezt még nem értékeli, mert most lesz ötéves, de felnőve bizonyára örökké emlékezetes lesz számára, hogy Jeruzsálemben egy Ferences-rendi szerzetes keresztelte meg.

Amikor kinevezték izraeli nagykövetnek, bizonyára rá kellett készülni az országra, Ausztria esetében aligha, hiszen itt nőtt fel a szomszédban, a magyar–osztrák kapcsolatok mindig is fontosak voltak a határszélen.

Ez pontosan így van. A rokonságom ma is itt él a megyében, közülük vannak olyanok, akik Ausztriába járnak ki dolgozni. Egyikük a Metróból szállítja a követségre a húst, így most nagykövetként szembesülök ezzel, hogy egyik rokonom évek óta a nagykövetség beszállítója. Vagyis Burgenland, de még Bécs is teljesen összenőtt Magyarországgal, sört és pizzát Bécsben magyarul is lehet rendelni, tankoláskor pedig a kutas magyarul köszön. Ez nagyon jó érzés, főleg az én generációmnak, amelynek még 1990 előtt görcsbe rándult a gyomra, ha a határra ért. De szerencsére elmúltak ezek az idők és remélhetőleg sosem térnek vissza. Az osztrák és a magyar mindig is sógornak tekintette egymást, s nyugodtan mondhatom, jó magyarnak lenni Ausztriában.

Most már jó? A rendszerváltáskor még sok helyen kinn volt a felirat, bizonyára nem mindig alap nélkül, hogy „Magyar, ne lopj!”.

Lehetett ilyen korszak is. Most másfajta emberek vannak ott. Étteremben, boltban gyakran találkozom kinn dolgozó magyarokkal. Elégedettek, s nem csak ők, a főnökeik is. Tudom, hogy sokan kijárnak a magasabb bér miatt, reméljük, hogy ez is változni fog, mert Magyarországon is lejárt az olcsó munkaerő ideje. A meglevőket megtartani, a kinn dolgozókat visszacsábítani csak magasabb fizetésekkel lehet.

Az ORF honlapja terjedelmes cikket közölt nagyköveti kinevezéséről. Hogyan fogadták Ausztriában?

Nagyon szívélyesen. A köztársasági elnök meglepően barátságos volt, zöldpárti képviselőként vonattal utazott Budapestre tárgyalni. Bárhol megjelenek, nem a személyem miatt, hanem a nagyköveti posztom miatt tekintélyem van, figyelnek rám, s él még a nosztalgia a Monarchia miatt, amikor egy országot alkottunk.

Hány évre tervezi a bécsi megbízást, ötre, mint Izraelt?

A kinevezésem négy évre szól.

Akkor gyakran találkozunk Győrben?

Így tervezem, amilyen rendezvényre csak tudok, jövök. Részben azért, mert ide húz a szívem, itt él az édesanyám, a húgom, másrészt pedig hivatalból is az a dolgom, hogy a határ menti együttműködéseket segítsem.

Az első Orbán-kormány idején a miniszterelnök kabinetfőnöke volt, parlamenti képviselő, a Környezetvédelmi Bizottság elnöke. Visszatér még egyszer a magyar közéletbe?

A diplomáciai pályán nagyon jól érzem magam, az én karakteremhez ez jobban passzol. De ember tervez, Isten végez, ahogy mondani szokták. Maradnék a kaptafánál.

Koloszár Tamás