Hetvenhat évesen még a Budapest Bajnokságban sakkozik, hivatalos tolmács, doktori fokozatot szerzett vegyészmérnök, aki a közelmúltban vehette át a lengyel nemzetiségért végzett kiemelkedő munkájáért Győr város elismerését. Dr. Bende Edével beszélgettünk.

„Napjainkban is több száz lengyel él Győrben, akik több nagy hullámban érkeztek a városba. Például az 1800–1900-as években, majd a II. világháború vérzivataros esztendőiben a németek elől menekülve, végül az 1970–80-as években a vagongyárba is sokan jöttek dolgozni közülük. Nem véletlen, hogy máig számos győri családnév tanúskodik egykori lengyel felmenőkről” – mesél néhány érdekességet a helyi lengyel nemzetiség történetéből dr. Bende Ede.

„A lengyel és a magyar nép barátsága közismert, és bár egy időben volt közös határunk is, soha nem volt a két nép között háború, ami példátlan Európában. Olyan, mintha valami ősi rokonszenv fűzné össze a két nemzetet” – hangsúlyozza.

„A második feleségem, Bende Lidia lengyel volt, aki haláláig vezette a győri „Jan Sobieski” Kulturális Egyesületet. Amikor vegyészmérnökként a Rábatext egyik szakmai igazgatójaként dolgoztam, egy lengyelországi üzleti úton ismertem meg: ő volt az illetékes lengyel minisztérium által kijelölt külkereskedő. A munkakapcsolatból aztán szerelem lett. Később sokat jártunk ki a családjához, s bár valószínűleg nekem is voltak egykor lengyel felmenőim, neki köszönhetem, hogy megismertem és megszerettem a lengyel kultúrát” – teszi hozzá az alelnök.

„Amikor 1999-ben több mint húszan megalakítottuk a Sobieski-egyesületet, szerettük volna Győrben is bemutatni és megőrizni a lengyel értékeket. Nyitottunk a város és az emberek felé, lengyel napokat, nyelvtanfolyamokat, és őshaza-látogatásokat szerveztünk. Az egyesület természetesen ma is aktív, és rendkívül büszkék vagyunk az immár húsz éve sikeresen működő „Akord” Lengyel Kamarakórusunkra, amelyet a mai napig nagyon sok helyre hívnak fellépni.”

Dr. Bende Ede azt mondja, hogy tavaly februári alelnöki kinevezéséig az egyesületben leginkább háttérmunkásként dolgozott, az adminisztratív ügyeket intézte, és persze a működéshez elengedhetetlen pályázatírás is az ő feladata volt.

„Nem szeretem a rivaldafényt, de azt mondták, hogy most kicsit előrébb kell lépnem, hiszen megalakulásától segítem az egyesületet és fontos, hogy a fiataloknak példát mutassunk, így hát elvállaltam az alelnöki tisztséget.”

„Hetvenhat éves vagyok, de ma is igyekszem aktív maradni, a Budapest Bajnokságban a BEAC csapatában sakkozom, és több nemzetközi senior sakktornán is részt vettem, egy időben a megyei szövetséget is vezettem. Rengeteget köszönhetek az egyesületnek, nagyon sok mindent tanultam ettől a közösségtől, amiért rendkívül hálás vagyok. És be kell valljam, úgy érzem, hogy az elmúlt húsz év során én magam is egy kicsit lengyel lettem.”