Bicentenáriumát ünnepelte az óvári gazdászképzés
Nem feledik el őseiket. Az egymást követő generációk újra és újra megismertetik az utódokkal Európa első agrárfelsőoktatási intézményének dicső múltját, hagyományait. A Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karának bicentenáriumi ünnepi gáláját is ez a törekvés hatotta át.
A csarnok bejáratánál, a több ezernyi érkező vendég, az óvári gazdászok nagy családjához tartozó egykori hallgatók arcáról sugárzott az izgalommal teli várakozás, ahogy a gálára siettek. Az újabb, közösen megélt ünnep hozta össze őket, hogy ismét együtt lehetnek, felidézhetik az Akadémián töltött felejthetetlen éveket, és elénekelhetik összetartozásuk himnuszát.
A Várból indult a menet az Arénába a Gazdász zászlóval.
Az est házigazdái hosszan sorolták, milyen sokan érezték fontosnak, hogy itt legyenek. Az agrártárca volt vezetői, Gergácz Elemér és Nagy Frigyes, valamint a jelenlegi agrárminiszter, Nagy István, akik mindannyian az óvári gazdászok nagy családjába tartoznak, valamint Feldman Zsolt mezőgazdaságért, és Bitay Márton Örs földügyekért felelős államtitkár. A Széchenyi István Egyetem vezetői, Földesi Péter rektor, Filep Bálint kancellár, és Szalka Éva dékán. Árvay István, Mosonmagyaróvár polgármestere. Sinóros-Szabó Laura, az EMMI főosztályvezetője. Hubert Hasenauer, a Bécsi Mezőgazdasági Egyetem, a BOCU rektora. Az alma mater alapító leszármazottai. Számos magyarországi egyetem vezetői, rektorok, dékánok, akadémikusok, díszdoktorok, professzorok, tanárok. Állami és szakhatósági vezetők, országgyűlési képviselők, polgármesterek. A kamarák, a mintagazdaságok vezetői. Az egyetem dolgozói. Az óvári gazdászok nagy családjának tagjai, közöttük is az est legbölcsebb gazdásza, a 99 éves Szubrics Vendel, aki 1938-ban kezdte meg tanulmányait az Akadémián.
Szép ívet adott a gálának a kétszáz éves óvári gazdászképzésről bemutatott érzelemgazdag kisfilm, mint ahogy az is, amilyen átéléssel a szintén óvári gazdász Mészáros János Elek elénekelte a Himnuszt. Vagy az a büszkeség, ahogyan az Óvári Gazdász Néptáncegyüttes tagjai járták a színpadon a palotást, és adtak műsort gazdag repertoárjukból. Az elmúlt kétszáz év színpadon, művészet nyelvén megfogalmazott üzenete, emelkedettsége áthatotta a köszöntőt mondó felszólalók gondolatait is.
Dr. Földesi Péter rektor szerint a város egybeforrt az egyetemmel, szereti és büszke rá, és az egyetem is kész tenni Mosonmagyaróvárért.
„Alapítóink történelmet írtak kétszáz évvel ezelőtt. Ők azt mondták akkor, hogy az agrárium egyetemi, akadémiai szinten művelendő. A gondolat, a szellem, a tudomány fontosságára hívták fel a figyelmet, és tettek is érte. Ma, kétszáz évvel később, amikor a negyedik ipari forradalom kopogtat az ajtónkon, méltatlanul keveset beszélünk a mezőgazdaság forradalmáról” – hangsúlyozta Prof. Dr. Földesi Péter. A Széchenyi István Egyetem rektora szerint a klímaváltozás, a népesedési problémák miatt a jövő nemzedék és az egész világ számára fontos lesz az agrárfelsőoktatás jelene és jövője. „Jó időben vagyunk jó helyen. A város egybeforrt az egyetemmel, szereti és büszke rá, és az egyetem is kész tenni Mosonmagyaróvárért. Magyarország is szeret bennünket. Érzi a kitartást és látja az itt felhalmozott tudást, amivel nemzetünket szolgáljuk” – emelte ki a rektor.
Dr. Nagy István agrárminiszter meghatottan állt ki az óvári gazdászok közössége elé. Elmondta, hogy most, körbejárva az egyetemet, újra megélte azokat a szép időket, amikor hallgatója volt az intézménynek. „A bicentenárium arra késztet, hogy kicsit megálljunk, és megpróbáljuk megfejteni, mi az az üzenet a mában, amivel aztán erőt gyűjtve nekigyürkőzhetünk a holnapnak. Kétszáz éve nap mint nap megfogalmazódik, hogy a sikeres mezőgazdasághoz megfelelő tudásra van szükség” –mondta a tárcavezető, hangsúlyozva, hogy egy kis szabolcsi faluból indulva az egész életét, pályafutását meghatározta, hogy óvári gazdász lett. „Jelképünkkel, az óvári várral együtt meg kell újulnia az óvári gazdászok közösségének is. Stabil alapokra építhetjük a magyar és az európai mezőgazdaság újjászületését. Van egy zászlónk, rajta egy mondat, ami megkülönböztet minket másoktól. Ez úgy szól, hogy a gazda verejtéke gyarapítja a vagyont. Nem pedig úgy, hogy a gazda szeme hizlalja a jószágot. Mi tudtuk, hogy dolgozni kell. Ezért hiszem azt, hogy ez a közösség, ha összefog, az előtte álló feladatokat is meg tudja oldani” – mondta Dr. Nagy István.
Dr. Nagy István agrárminiszter a Gazdász zászló jelmondatát idézte.
Mosonmagyaróvár polgármestere szerint az egyetem és a város kapcsolata minden eddiginél szorosabbá vált. „Mosonmagyaróvár minden városkapuján büszkén hirdeti, hogy egyetemi város. Ezzel is kifejezve, mekkora értéknek tartjuk, és rangot adónak tekintjük, hogy az ország egyik legjobb agrárfelsőoktatási intézményének adhatunk otthont” – mondta dr. Árvay István, megköszönve a jelenlegi egyetemi vezetőknek, hogy az intézményt újra a város közelébe hozták. A nyitottságot, amellyel a várat, várudvart újra élettel töltötték meg, és számtalan rendezvénynek biztosítanak méltó helyszínt. „Köszönet jár azoknak is, akik nap mint nap munkálkodnak azon, hogy az ide jelentkező hallgatókból magasan kvalifikált agrárszakembereket képezzenek, és a képzés tudományos alapjait is lerakják” – emelte ki a polgármester.
Sinóros-Szabó Laura, az Emberi Erőforrások Minisztériumának főosztályvezetője szerint az agrárium súlyának, versenyképességének növelése több szempontból is kívánatos, ehhez pedig elengedhetetlen szükség van a minőségi agrárszakember utánpótlásra. A mosonmagyaróvári agrárképzés méltó dicső múltjához.
Prof. Dr. Hubert Hasenauer, a Bécsi Mezőgazdasági Egyetem (BOKU) rektora személyes hangvételű köszöntőjében emlékeztetett arra, hogy a Magyaróvári Akadémia nélkül nem létezhetne a bécsi egyetem sem. Hiszen a kiegyezést követően öt magyaróvári professzor alapította meg a Bécsi Mezőgazdasági Egyetem jogelődjét. Akkor 52 hallgatóval kezdődött meg az oktatás, most tizenháromezer hallgatójuk van, és Közép-Európa egyik legnagyobb mezőgazdasági egyetemévé nőtte ki magát a BOKU.
A bicentenáriumra obeliszket adományozó óvári gazdász, dr. Markovszky György szerint az alapítók már kétszáz évvel ezelőtt is tudták, hogy a tudomány nemzetközi szinten teljesedhet ki. Kezdetektől az volt a cél, hogy a mai Németország egy részéről, Ausztriából, Csehországból és hazánk teljes területéről toborozzák a hallgatókat és lássák el olyan tudással, ami a mezőgazdaság felemelkedését eredményezi. Emellett rámutattak arra, hogy az oktatás és a kutatás csak szerves egységben működhet. A nagy tanári kar képes volt arra, hogy a hazai agrárgazdasággal összefüggésben szinte az összes kiemelt területen kísérleti állomásokat hozzon létre, és olyan kutatóintézeteket alapítson, amelyek nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi vérkeringésbe is bekapcsolták ezt az intézményt. Ezzel kapcsolatban fontosnak tartották azt is, hogy az elmélet és a gyakorlat egységét megvalósítsák az oktatásban. Példaértékű volt továbbá az is, ahogyan az innen kikerült gazdászok szerte a nagyvilágban továbbfejlesztették, alkotó módon alkalmazták az itt tanultakat. „A ma feladata pedig az, hogy az óvári gazdászképzés újra erősíteni tudja nemzetközi kihatását” – mondta Markovszky György.
Ezek a gondolatok is mutatják, hogy a Mosonmagyaróváron végzett gazdászok odafigyelnek alma materükre, támogatják, tanácsokkal szolgálják. Együttműködnek a képzésekben, mintagazdaságokat hoznak létre, hozzájárulnak ahhoz, hogy az intézmény következő kétszáz éve is fényesen ragyogjon, méltóan a dicső múlthoz. Ezt sugallta a több ezer óvári gazdász jelenlétében megtartott, az intézmény patinájához méltó bicentenáriumi ünnepi gála is, ami a sok lelkes szervező áldozatos munkája nyomán jöhetett létre.
Fotó: Horváth Márton
Nyerges Csaba/Széchenyi István Egyetem