A negyvenéves színházépületet ünnepelték
A ma már retrónak számító, építkezésről szóló videóval kezdődött el a múltidézés a Győri Nemzeti Színházban kedden, az egykori és jelenlegi társulat ugyanis ezen az estén ünnepelte rengeteg tapssal, mosollyal és könnyekkel, hogy negyven éve avatták fel a kultikus épületet.
A negyven évvel ezelőtt befejezett építkezésről vetítettek elsőként filmet a színház gáláján, amelyből kiderült, az első bemutatott darab, a Fáklyaláng írója, Illyés Gyula is ellátogatott Győrbe, hogy megnézze, miként halad az ország legmonumentálisabb színpadával rendelkező teátrumának építése. Az ezt követő Művészhimnusz közben pedig az 1978-as csoportképet idézték fel a szervezők, e mögül lépett elő a jelenlegi társulat, akik aztán időrendben haladva sztoriztak és adtak elő a színpadon, az elmúlt negyven év számos momentumát felidézve.
A város akkori vezetése 1975-ben fontos döntést hozott azzal, hogy felépíti a régóta dédelgetett álmot, egy új színházat. 1978-ban elkészült a mai teátrum, amely méreteivel közép-európai viszonylatban is korszerűen megépített volt. A korábbi társulat létszáma megduplázódott, zenészek, táncosok, énekesek szegődtek Győrbe.
Rupnik Károly, Bede Fazekas Csaba, Györgyfi József és Bende Ildikó
A keddi gálán először négyen maradtak a színpadon, akik már előtte is a nemzeti elődjében, a Kisfaludy Színházban játszottak: Bede Fazekas Csaba 1969, Bende Ildikó 1974, Rupnik Károly 1976, Györgyfi József pedig 1977 óta játszik a győri közönség előtt. Miután köszöntötték őket a műsorvezetők, Forgács Péter igazgató és Agócs Judit színésznő, Borkai Zsolt polgármester ünnepi beszéde következett. Úgy fogalmazott, a negyven év során olyan közösségi tér jött létre, ahová a közönség és a színészek, a háttérdolgozók is szívesen járnak. Utalt arra, hogy a társulat jól teljesít, évről-évre egyre több a bérletesek száma. Az épület megérett a felújításra, a 2020/21-es évadot már az Olimpiai Sportparkban kezdik, amely átmeneti otthona lesz a társulatnak a munkálatok alatt. A Modern Városok Program keretében megújul a teátrum környezete a II. János Pál térrel együtt. „Remélem, hogy amikor aztán visszaköltöznek az épületbe, már javában dolgozunk azon, hogy fogadjuk a kontinenst, mert elnyertük az Európa Kulturális Fővárosa címet 2023-ra. Ez idén decemberben kiderül” – mutatott rá a polgármester, majd emléklapot adományozott a társulat számára.
Az önkormányzat nevében Borkai Zsolt, polgármester köszönte meg a társulat munkáját
A múltidéző gálára eljött Cserhalmi Imre is, az épület első igazgatója, aki 1975–1980-ig vezette a színházat. A nézők sorában ült Tordai Hajnal, aki már a Fáklyaláng jelmezeit is tervezte, azóta pedig mintegy 170 győri darab kosztümje fűződik a nevéhez. Cserhalmi György, a Nemzet Színésze 1981-ből mesélte el a Hamlet-sztorit. Főszerepet játszott, amikor is kigyulladt valami a színpadon, amiből óriási kalamajka kerekedett. „Ilyen emlékezetes Hamlet-előadás azóta sem volt az országban” – idézte fel, megnevettetve a közönséget. Részt vett a gálán Korcsmáros György is, aki 1992–2007-ig irányította a Győri Nemzeti Színházat, s még Gáti Oszkár is színpadra lépett, és elmondott egy mesét. Bor József egykori igazgatóra (1983-92) kivetítéssel emlékeztek. Az 1999-ben bemutatott Hello, Dolly! musicalt elevenítette fel Szulák Andrea, az itteni szereplésük óta pedig televíziós és mozis sikereket is elérő Horváth Lajos Ottó és Balsai Mónika is levelet küldött. Mónikát a Portugál Masnijaként zárta szívébe a győri közönség, mozgóképen pedig olyan produkciókban láthattuk, mint a Liza, a rókatündér, az X – A rendszerből törölve, a Válótársak, a Terápia és az Aranyélet. Horváth Lajos Ottó pedig az ország Sanyija lett az Üvegtigris-filmekből. A győri színházban 11 évig játszott főszerepeket.
A Kossuth-díjas Bede Fazekas Csaba csaknem háromszáz szerepet játszott el Győrben. Voltak visszatérő darabok, ilyen az először 1978-ban bemutatott János vitéz is, amelyben négyszer szerepelt: fiatalon Jancsit alakította, 2013-ban pedig Bagót. Az ő dala az Egy rózsaszál is, amit a gálán előadott a közönségnek. A színház két „nyugdíjas Don Juanja”, Györgyfi József és Krasznai Tamás pedig együtt érkeztek a színpadra és sztoriztak, szintén az előbb említett darabból, például Kukorica Jancsi élő juhairól, akiknek aztán gyorsan felmondtak.
Kiss János, a Győri Balett igazgatója
Természetesen a színpadra lépett Forgács Péter örökösen „élettársának” nevezett Kiss János is, a Győri Balett igazgatója. „Nagyon szeretem ezt a színházat” – kezdte a beszédét, amiben elmondta, 39 éve a társulat tagja. Előbb alapítóként, táncosként, 1991-től pedig igazgatóként. Felidézte, a színház megnyitó ünnepségére Budapestről egy „bogárhátúval” érkeztek négyen – Gombár Judit vezetett, Markó Iván, Krámer György és ő –, olyan hatalmas köd volt, hogy nem látták az épületet, csak amikor közelebb értek, vették észre gyönyörűen kivilágítva. „Ez az emlék azóta is meghatározza az életemet” – hangsúlyozta.
A gála műsorvezetői: Forgács Péter, a teátrum igazgatója és Agócs Judit színésznő
Az egész újságot teleírhatnánk a rengeteg anekdotával, ami a gálaesten elhangzott, ami pedig a négyven év alatt történt a falak között, arra több évfolyam is kevés lenne. Az este érezni lehetett az összetartozást, ami a színészeket és a színfalak mögött dolgozókat jellemzi, s azt a szeretetet, amit a színház iránt éreznek. Mert ahogy azt oly sokszor hallani tőlük, ezt a hivatást csak szerelemből lehet végezni, hiszen olykor elég strapás, és a családnak is meg kell értenie, hogy még karácsonyeste is dolgoznak. De – Moldova György írótól idézve –, „akit a mozdony füstje megcsapott”, az itt marad élete végéig. Meg sem lehet fogalmazni ezt az érzést, miliőt.
Produkciókból és sztorikból nem volt hiány ezen az esten…
Szerző: Zoljánszky Alexandra
fotó: Marcali Gábor