Ma van a nemzetközi nőnap. A világnap kommunista, jobban mondva munkásmozgalmi eredetű, hiszen a II. Internacionalé kongresszusán 1910-ben határozták el megünneplését. Magyarországon 1914-ben már országszerte tartottak rendezvényeket, a Rákosi-korszakban pedig kötelezővé tették. Később annyira beleivódott a köztudatba, hogy az 1990-es rendszerváltás sem tudta elsöpörni.

Azóta március 8-án hazánkban a nők iránti tisztelet és megbecsülés kifejezésén van a hangsúly. Ezen a napon a férfiak virággal vagy más apró ajándékkal kedveskednek a hölgyeknek. De vajon mit gondolnak a nőnapról és a nőkről? Erről kérdeztük őket.

Jászay Benedek (6 éves óvodás): A nőknek udvarolunk, meg virágot veszünk, meg más ajándékot is lehet adni. A nagymamák is nők, ezért nekik is adunk.

Szabó Zsombor (16 éves gimnazista): Azokat a férfiakat tartják úriembernek, akik udvariasak, előzékenyek és figyelmesek a hölgyekkel szemben. Tehát hölgyek nélkül nem is lennének úriemberek. A nők olyan képességekkel rendelkeznek, amiket mi, férfiak még csak elképzelni sem tudunk. Igazán hálásak lehetünk az odaadó óvónőknek, akik kiskorunkban türelmesen neveltek minket. A tanárnőknek, akik okítottak és rendes férfiakat neveltek belőlünk. Az ápolónőknek, akik az általunk véghez vitt összes “szakszerű barkácsolás” következményeit ellátták. Kedvesünknek, aki végtelen szeretetet mutat felénk. A legfőképpen pedig legyünk hálásak édesanyánknak, aki az életet adta nekünk. Minden érzelem közül a hála a legméltóbb eszköz arra, hogy megpróbáljunk visszaadni a hölgyeknek valamit ebből a sok törődésből, és mi, férfiak ezért vagyunk nagyon hálásak nőnapon.

Jakab Gábor (53 éves tanár): Azt hiszem, hogy a nő nem egy napot érdemel, hanem 365-öt, idén 366-ot. Persze értem én, hogy nevet kell adni, néven kell nevezni, de ez a név ne csupán egy letudott kipipálás legyen! Van olyan érzelem, amely nem adja könnyen magát, amelyet be kell emelni a szeretet transzcendens világába, hol Ég és Föld összeér, hogy ne a találós kérdések egy megfejtésre váró tárgya legyen, hanem az élő állandóság izgalma, maga a csoda! A nő, anya, lány, asszony, anyós, nagymama!

Kovács János (78 éves nyugdíjas): A nők megszépítik az életünket. Nemcsak kedvesek, de huncutok is tudnak lenni és bizony józanabbul gondolkodnak, mint mi, férfiak. Engem egész életemben aranyos lányok és asszonyok vettek körül. Régen nőnapkor mindig hóvirággal köszöntöttem őket, mostanában inkább egy szelet finom csokival.