Öt éve „nyitva” van az Aranykapu
Mozgalmas öt év van az Aranykapu Zenekar mögött és nem csak azért, mert folyamatosan járják az országot, hanem azért is, mert bátran kijelenthetjük, hogy az elmúlt időszakban a pezsgő kulturális élettel büszkélkedő Győr a kis csapat otthonává avanzsált. A város és annak pöttöm lakói rabul ejtették a triót, és viszont, hiszen a gyerekek imádják az Aranykaput, ezt bizonyította születésnapi koncertjük is.
Szórakoztat, fejleszt, elvarázsol – így lehetne jellemezni azokat az alkalmakat, amikor a kicsiknek lehetőségük van találkozni az Aranykapu Zenekarral. A maguk kis ártatlan világában buliznak egy nagyot, önfeledten táncolnak és énekelnek, miközben szüleik a háttérből konstatálják: ez az a hely, és az a pillanat, amikor a gyerekem felhőtlenül szórakozik, jól érzi magát. Valahogy így telt a trió születésnapi koncertje is a Richter Teremben. A hangulatról, érzésekről és természetesen az elmúlt öt évről Töreky Zsuzsit, az énekest kérdeztük.
Csodálatos évfordulót ünnepeltetek. Hogyan éltétek meg így hármasban az elmúlt esztendőket?
Töreky Zsuzsi: Valóban nagyon aktív 5 év van mögöttünk. A kezdetektől egy csapatot alkotunk, nem változott egyik tagja sem az Aranykapunak, így különösen összeszoktunk, barátokká is lettünk a közös munka, a sok ötletelés, próba és utazás során. Dalszerzőnk Kiss Krisztián és Lőrincz Tamás gyerekkoruk óta barátok és korábban együtt zenéltek több zenekarban, több színházban is, így köztük az elejétől nagyon jó összhang volt, ami sokat jelentett az első időkben, főleg a színpadon. Én pedig Kikivel együtt végeztem még a pedagógiai főiskolán, Kaposváron, innen volt az ismeretség. Így mikor meglett az első könyvem, Aranykapu címmel, őt kértem fel, hogy zenésítse meg. Valahol itt indult útjára az Aranykapu, melynek lemezbemutatója és egyben legelső koncertje 2013. december 2-án volt.
Mi történt azóta?
T. Zs.: Számtalan fellépésben volt részünk, ráadásul az 5 év alatt 7 lemezünk született. Megtiszteltetés volt, hogy külföldön élő és működő magyar közösségekhez is kaptunk meghívást, így jártunk már Írországban, Németországban, Ausztriában, és Felvidéken is, utóbbiban többször. Úgy érzem, egy jól működő, állandóan megújuló, a közönségét nagyon szerető zenekar a miénk, imádjuk a hivatásunkat.
Mi az első gondolat ami eszedbe jut az elmúlt 5 évről?
T. Zs.: A gyermeki mosoly, az, ahogyan eljutunk odáig minden koncerten, hogy együtt énekeljük legszebb népdalainkat, és most már a zenekar saját dalait is a közönségünkkel. Őszinte leszek, ez azért nem mindig jön magától, hiszen a mai gyerekek körül vannak véve elektronikai kütyükkel, amelyeknek valljuk be, nem kell a visszajelzés, elég csak bámulni, nézni őket. Mi viszont a visszajelzéseknek „élünk”, a mosolyból, a tapsból, a táncból, az éneklésből, az ölelésből tudjuk, hogy ma is kialakult a zenénken keresztül az a szeretetteljes légkör, amivel közösen, a gyerekekkel és a szülőkkel együtt létrehoztuk az „aranykapus” érzést.
Mit jelent számodra a zenekar?
T. Zs.: Gyermekkori álmom valósult meg, hosszú volt az út, de megérte. Nagyon szeretem azt az időt, ami az Aranykapuhoz kapcsolódik. Legyen szó akár a színpadi fellépésekről, a fiúkkal való közös munkáról vagy a szervezésről, ügyintézésről, a gép előtt töltött időről, a stúdiózásról és a rengeteg utazásról is.
Fantasztikus koncerttel ünnepeltetek a Richter Teremben. Milyen élményekkel gazdagodtatok, milyen érzések kavarogtak benned aznap a színpadon?
T. Zs.: Egy év munkája, meg persze az előző 5 évé is az, hogy megtelt a Richter Terem, Győrben! Egy csoda volt, lenyűgöző élmény mind a hármunknak. A munkánk gyümölcsének is mondanám, szerettük minden pillanatát! Ráadásul Bácskay Péter lemezeink állandó hangmérnöke is velünk volt, aki biztosította a közönségnek és nekünk is a tökéletes és igazán aranykapus hangzásvilágot. Nagy lendületet kaptunk a következő évekre és ezt az adventi koncertet, minden évben szeretnénk a rajongóinknak ajándékozni. Nagyon jó visszhangja volt az előadásnak, rengetegen írtak, hívtak minket és örömmel fogadták legújabb lemezünk, a Zenélő-mesélő dalait, továbbá a Hegedű című mesénket is, melynek szövegét Zanati Zsófia, rádiós újságíró írta. A családjaink és legjobb barátaink is velünk voltak ezen a napon, utána közösen ünnepeltünk, nekik is megköszönve, hogy támogatják különleges hivatásunkat.
P. Csapucha Adrienn
fotó: beküldött