„Esetleg adjak hozzá egy vödröt?” – szólt ki nevetve az eladó a pultból, amikor tavaly március 8-án hat csokor virággal a kezemben éppen a kassza felé egyensúlyoztam. Nagy tételben vásároltam, hiszen a családunkban szerencsére sok a hölgy. Bár az édesanyám sajnos már nincs közöttünk, természetesen a páromnak, a két nővéremnek, az unokahúgomnak, a sógorom édesanyjának és a testvérének is dukált egy-egy csokor illatos figyelmesség.

Idén sem lesz ez másképp, és addig jó, amíg ez így van! Addig jó, amíg van kinek adni, és van kinek elmondani, hogy fontos nekünk és szeretjük. És ha férfiemberként néha nehéz is erről beszélni, egy csokor virág akár még ebben is segíthet. Kilépve a boltból persze az utcán is megbámultak, a szembejövő hölgyek mosolyogtak, néhány férfi kollégám viszont a fejét vakargatta, alighanem azért, mert ekkor jutott eszébe, hogy ő bizony megfeledkezett a jeles dátumról.

S bár nőnapkor a hölgyek kapják a csokrokat, mégis a férfiak az igazán szerencsések. Ők gyűjthetik be ugyanis azokat a mosolyokat, puszikat és öleléseket, amelyek a virágok nyomában járnak. Uraim, idén se feledkezzünk meg a hölgyekről!