Spartan ultra vébé-ezüstérmes lett egy győri egyetemista

Az elmúlt három évben ötvenhét érmet nyert a világszerte egyre népszerűbb spartan versenyeken. Legutóbb az izlandi világbajnokságról tért haza szépen csillogó ezüstéremmel a győri Buti Dávid.

A kiváló extrém sportoló a Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Karának másodéves tanító szakos hallgatója. A testnevelés és a matematika műveltségterületet választotta, és pedagógusként szeretné leélni az életét.

„Testnevelő tanár akartam lenni mindig is, de nem szerettem volna elmenni Győrből. Nagyon jól érzem magam az Apáczai-karon, imádom a tesit és a matekot is. A tanítással már most foglalkozom, japán módszerekkel oktatok matematikát egy magániskolában. Nem is akarom elhagyni a pályát a jövőben sem” – mondja Buti Dávid, aki most érkezett haza Izlandról, a Spartan Iceland Ultra World Championshipről.

Hetvenöt kilométer hegyen-völgyön, mínuszokban, viharos szélben. Sok tucatnyi akadállyal nehezített pályán lett vébé-második Buti Dávid.

Édesanya hétévesen vitte le először kenuedzésre. Ugyan anyukája révén a kézilabdapálya mellett nőtt fel, de azt mondták neki, a náthát sem tudná elkapni, nemhogy a labdát. Így hát kipróbálta inkább a vizes sportokat jó hat éven át, de már ott is a futó- és az erősítő edzéseket szerette igazán. Aztán belekóstolt az amerikai fociba, mígnem három éve egyik barátja felhívta figyelmét a spartanra, az ókori spártai kiképzőmódszerek alapjaira épülő extrém sportra. A spartanban a futás a meghatározó, de próbára teszi az ember minden képességét. Teszteli az erőnlétet is. A futás mellett homokzsákokat, teli vödröket kell cipelni, kötelet mászni, gyűrűkön átlendülni, kúszni. A tengerészgyalogosok hírhedt kiképzése lehet hasonló.

„A legrövidebb táv egy versenyen 7-8 kilométer, de abba is beleraknak kilométerenként 2-3 akadályt. A spartan még nincs ott az olimpián, viszont ha biztosítást szeretnél kötni rá, az extrém sportágak között szerepel. Az első versenyem is egy extrém, téli akadályfutás volt még 2016 januárjában a Magas-Tátra lábánál. Annyira megragadott ez a miliő, hogy még abban az évben tucatnyi viadalt teljesítettem” – mondja Dávid.

A spartan egyszerre sport, közösség, életfilozófia, edzés- és táplálkozási program, a Spartan Race pedig egy világszerte terjedő, innovatív akadályverseny. Itthon is egyre népszerűbb, a küzdelmekre többen látogatnak el, mint egy NB-I-es focimeccsre. Dávid az utóbbi években szinte minden második hétvégén versenyekre járt az április elejétől október végéig terjedő szezonban. A tél inkább a felkészülésé, de azért akkor is rendeznek néhány ultrakemény megmérettetést. A győri sportember 57 érmet nyert az elmúlt szűk három évben. Sok helyre eljutott a spartan által, idén például a közép-európai régión kívül Skóciába és Izlandra, ahol a világbajnokságot rendezték. Kvalifikáció kellett hozzá, teljesíteni egy legalább ötven kilométeres, hatvan akadállyal teletűzdelt spartant. Dávid ezt tavaly is, idén is megtette, az utóbbit hét és fél óra alatt. Ezzel be is került a vb-keretbe. Izlandon egyhuzamban 24 órát lehetett a pályán tölteni, és az győzött, aki a leghosszabb távot teljesítette. Tizenkét kilométeres volt egy kör, mindahányszor huszonöt-huszonöt akadállyal teletűzdelve.

Hazai extrém sportolók az izlandi vébén. Az álló sorban jobbról a második Dávid.

„Azzal kezdődött, hogy meg kellett mászni egy nagy hegyet. Fölnéztünk, és nem láttuk a tetejét. 75 kilométert sikerült megtennem. Tíz kört szerettem volna teljesíteni, de a harmadikban megsérültem. A hegyről lefelé, egy tükörjéggel borított lejtőn meghúzódott a combom és térdre is estem. A maradék tizennégy órát már így, sérülten kellett végigküszködnöm, de úgy voltam vele, hogy ha már itt vagyok, eljöttem, amit tudok, beleteszek” – mondja Dávid.

A világ minden részéről, 36 országból négyszázan vágtak neki a távnak az elit kategóriával azonos nehézségi szintű „Age Group Ultra” kategóriában. Dávid a 18-24 éves korosztályban indult, és lett ezüstérmes. A tizennyolcadik óráig vezetett, szinte állva hagyta a mezőnyt, de a sérülés később már nagyon hátráltatta, és így is kevésen múlt ugyan, de végül a második helyen végzett.

„Átlagban mínusz három fok volt, de a hőérzetünk szerint legalább mínusz tizenkettő. Hatalmas szél fújt, a hegy tetején volt a legkeményebb, amikor ott a nyílt terepen a vihar elkapott minket. A legtöbb energiát a zord időjárás és a kemény terep vette ki belőlünk. Ehhez képest a sokféle mászós akadály, a megfagyott homokzsákok, óriás kőgolyók és a negyven kilós vödrök cipelése, a csúszás-mászás már gyerekjáték volt” – értékel Dávid.

Miután rengeteg időt, pénzt, energiát belerakott, és feljutott a spartan csúcsára, úgy érzi, most jött el az ideje annak, hogy abbahagyja, és új kihívások után nézzen. A következő állomás az ultrabalaton lehet. Egyhuzamban, harminc órán belül szeretné lefutni a 221 kilométeres távot, és ha sikerrel jár, az belépő lehet a Spartathlonhoz. Nagy vágya, hogy Görögországban egyvégtében lefussa az Athén és Spárta közötti 246 kilométeres távot, és ő legyen az első a világon az igazi nehézsúlyúak között, a +100 kg kategóriában, aki sikerrel veszi a megmérettetést. Úgy érzi, az ereje, elhivatottsága egyaránt megvan hozzá. Úgy legyen. Hajrá Dávid!

Nyerges Csaba