A győri Garai Zsófi negyedszer vágott neki a Budapest–Bamako ralinak, és kalandokban ezúttal sem volt hiány! Zsófi nőként és egyedül a volán mögött teljesítette a távot.

Melyik volt az idei Bamako legemlékezetesebb pillanata?

Rengeteget nagyszerű élményt kaptam ettől az úttól, minden napra jutott egy. Nagy megkönnyebbülés volt például, amikor végre megérkeztem Marrakeshbe, és találtam egy szervizt. Afrikába érve ugyanis a kocsim elkezdte enni az olajat, száz kilométerenként újra kellett tölteni az olajtartályt. Folyamatosan beszéltem hozzá és szuggeráltam a kijelzőket, hogy ne robbanjon le. Végül Aziz garázsában rendbe tették az autót, még a kéziféket is kicserélték. Volt olyan versenyző, akinek Pécsnél szétesett a váltója, és végül két nap után jött utánunk.

Az idei adományok hova kerültek?

Idén is nagyon sok adománnyal vágtam neki az útnak, tele volt velük a kocsi, még az anyósülésen is plüssök ültek. A kisbajcsi ovisok 50 darab adományzsákot állítottak össze a kézlenyomataikkal, füzetekkel, írószerekkel, plüssökkel. Találomra választottam ki egy iskolát Guineában, ahol a száz gyerekre egy pedagógus vigyázott. Amikor a gyerekekkel elkezdtük kipakolni az autót, a tanár bácsi először nem is értette, mi történik. Aztán amikor meglátta a fél évre elegendő tanszert, egyre csak a kezemet szorította és végül elsírta magát. Miután eljöttem, nálam is eltört a mécses, nagyon megható pillanat volt. A másik nagy adományt, a tizenkét laptopot pedig egészen a Sierra Leone-i célig vittem, ahol egy lányoktatási program növendékei kapták meg. Sierra Leonéban a lányok ugyanis nem járhatnak iskolába, ha van a családban fiú gyerek, a női írástudatlanság pedig rendkívül magas, ötven-hatvan százalékos.

Nem félt? Soha nem akadt veszélyes szituáció a 8.000 kilométer és 17 nap során?

Akik ismernek, azt mondták, hogy ha valaki, akkor ezt én egyedül is meg tudom csinálni. Még az elindulás előtt tudatosítottam magamban, hogy ez Afrika, ahol bármi megtörténhet. Éppen akkor, amikor Szenegálba értünk, gyújtogatások és lázadások törtek ki, a közösségimédia-platformokat és az internetet napokra lekapcsolták, nem tudtunk egymással kommunikálni. Azt tanácsolták, hogy rögtön menjünk a hotelünkbe, és ne legyünk az utcán. Szerencsére itt sem történt komolyabb probléma, a nagyobb műszaki hibák pedig az egész verseny során elkerültek.

Ilyen kalandok után jövőre is nekivág?

Az is lehet, hogy többet nem indulok, még gondolkodom rajta. Ez a negyedik Bamakóm ugyanis tökéletes volt, ettől az úttól kaptam a legtöbbet, a történet ezzel körbeért. Egy barátnőm azt mondta, hogy ez volt az én El Caminóm, és azt hiszem, valahol igaza van. Gyönyörű és sokszor nagyon megható két és fél héten vagyok túl, ami lelkileg is feltöltött. Mindent megkaptam ettől az úttól, amit lehetett.